Fotó: Krónika
2007. április 13., 00:002007. április 13., 00:00
Ferenczi György Csaba helyi református lelkipásztor történelmi eseménynek nevezte a diakóniai szolgálat beindítását, mondván: ennek köszönhetően az egyre elöregedő falu idős lakosai nem magányosodnak el, van ki meghallgassa panaszaikat, és a legalapvetőbb egészségügyi ellátásban részesítse őket.
Segítség mindenkor
A kolozsvári székhelyű Diakónia Keresztyén Alapítvány Sepsiszentgyörgyön, Szászrégenben és Marosvásárhelyen működtet szervezetet, utóbbi nyitotta meg a pókai létesítményt. Ebben Juhász Zsuzsánna ápoló hetente negyven–ötven beteget, zömében idős, magányos embert lát el. Kötözést, pelenkázást, vérnyomásmérést végez, de van, ahol vizet húz a kútból, vagy bevásárol, esetleg segít a házimunkában, vagy csak meghallgatja a panaszokat. „Már gyerekkoromban átéltem azt, ahogy az idős emberek hálás szemmel néztek rám, amiért valamilyen aprósággal segítettem rajtuk. Mostani megbízatásom előtt is ápoltam betegeket, nem tudtam megtenni, hogy ne segítsek az idős, magányos embereken” – mondta az Eklézsiának az ápolónő, aki jelenleg Vöröskeresztes tanfolyamot végez, és hetente a marosvásárhelyi rohammentő szolgálatnál vesz részt szakmai gyakorlaton. Látott már agyvérzéses embert, olyant is, akinek megállt a szíve, vagy aki balesetet szenvedett, és valamennyiükön megpróbált segíteni. „Soha nem riasztott el a betegek látványa, nem éreztem félelmet, vagy irtózatot” – tette hozzá a fiatalaszszony, akit a faluban mindenki ismer, hiszen munkaidőn kívül is segít, ahol szükség van rá.
Isten és ember szolgája
Erről a munkáról beszélt az avatóünnepi istentiszteleten Kovács István kolozsvári református lelkész is. Az Erdélyi Református Egyházkerület missziói diakóniai szolgálatának vezetője prédikációjában arról szólt, hogy az ember kettős lény: a templomban áhítatra vágyik és imádkozik, de a hétköznapjait a templom falain kívül éli. „Ez így természetes, ezzel a kettőséggel élni kell, imádkozni és dolgozni Isten dicsőségére” – mondta, hangsúlyozva, hogy a betegápoló ugyanúgy Isten szolgája, mint a lelkipásztor.„A betegápolás nemcsak a testnek szól, hanem a léleknek is. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, hogy lelki harmóniában éljünk, nem hanyagolhatjuk el a testi nehézségeinket sem” – fogalmazott a nemes szolgálatra utalva dr. Ábrám Zoltán. A Diakónia Keresztyén Alapítvány marosvásárhelyi fiókszervezetének vezetője elmondta: a házi betegápoló szolgálatban az a nagyszerű, hogy a diakóniai munkás benyit az ajtón, a test mellett a lélek gondozására is figyel, és nem hagyja, hogy öregjeink elhagyatottságban éljék utolsó éveiket, hónapjaikat, napjaikat.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központja szemléletformáló és gyakorlati alapképzésre hívja az egyházmegye házaspárjait.