Gyermekotthont és napközit működtetnek a nagykárolyi piarista nővérek

Hat éve a városban

A nővérek 2004-ben költöztek Nagykárolyba. A Szatmár megyei kisváros komoly piarista múlttal rendelkezik, piarista gimnáziumát 1725-ben alapították a Károlyi grófok, melyet az állami hatóságok 1923-ban megszüntettek. A nővérek hat éve költöztek be az 1727-ben épített rendházba, és 2005 óta nevelnek ott gyerekeket. Az ákosi származású Judit nővér Nagykárolyban érettségizett, Tünde nővér Felsőbányán született. Előbbi Temesváron végzett matematika-fizika szakon, és 1999-ben Olaszországban keresett egy olyan rendet, amelyik elsődleges feladatának a gyereknevelést tekinti. Hazaérkeztével Nagykárolyban alapított gyermekotthont, ahol adott volt a rend tulajdonát képező infrastruktúra. A leányotthonban jelenleg 18 gyerekre vigyáznak. Legújabb bennlakójuk hároméves, épp a beszélgetésünk pillanatában érkezett hozzájuk. „Itt a gyerekek úgy élnek, mint egy igazi nagycsaládban. Mindent úgy tanítok meg nekik, ahogy annak idején az édesanyámtól láttam. Például kézimunkázni tanulnak, de a szobáikat is maguk takarítják. Fontosnak tartjuk ezt a fajta szocializációt” - mesélte lapunknak az intézményt bemutató Judit nővér.

Az otthonba többféle módon kerülnek gyerekek. Kifejezetten olyan családokból választanak bennlakókat, ahol vagy nincsenek szülők, vagy ha vannak, nem tudják megteremteni a gyerek fejlődéséhez szükséges minimális feltételeket. Judit nővér szerint több ilyen családdal állnak kapcsolatban. „Vannak olyan bennlakóink is, akik az állami gyerekvédelmi szervek közbenjárásával érkeztek hozzánk, vagy különböző szervezetek, magánszemélyek értesítenek bennünket” - fűzte hozzá. Hangsúlyozta: nem csak katolikus gyerekek élnek az otthonban, más vallásúak is kerülnek hozzájuk, sőt olyanok is, akit meg sem kereszteltek. „Nem kizáró jellegű számunkra a katolikus hit, ám arra tanítjuk, és azt várjuk el a gyerekektől, hogy mindenki élje meg a hitét, és vasárnaponként eljárjon a gyülekezetébe” - fejtette ki Judit nővér.

Napközi a rászorulóknak

A piarista nővérek tavaly december óta a volt zárda egyik épületében napközis tevékenységet is szerveznek. A napköziben 30 gyermekkel foglalkoznak, akiket a Caritas szociális munkása, és az önkormányzat szociális osztálya irányított hozzájuk. „Iskola után idejönnek, mindenki ebédet kap, amelyet a polgármesteri hivatal szociális konyháján főznek. Délután szigorú program mellett tanulnak, és aki hamarabb befejezi a leckét, pluszfeladatokat kap, mert komoly gondjaik vannak az írással, számolással” - ismertette a napi programot Tünde nővér, aki Temesváron szerzett informatika-matematika szakos egyetemi diplomát, később pedig Olaszországban tanult teológiát.

A piaristák munkáját több önkéntes is segíti. Többek között szociális munkás, tanító és gyógypedagógus foglalkozik a szegény családokból származó gyerekkel, akik között szellemileg sérült, különleges bánásmódot igénylő csöppségek is vannak. „A legtöbb tanuló, már az eltelt pár hét alatt is rengeteget fejlődött. Bízom a munkánk sikerében” - mondta Tünde nővér. A napközibe a 30 beiratkozottból 25-28 gyerek jár rendszeresen. A nővérek azt tervezik, hogy a hiányzók helyére másokat vesznek fel, hisz mintegy tízen vannak várólistán. „Olyan szülő is van, aki megállít bennünket az utcán, és kéri, hogy a jövőre iskoláskorú gyerekét írathassa be hozzánk” - részletezte Judit nővér.

„Fontos, hogy kifejezzék önmagukat”

A bennlakó és napközis gyerekek számára nevelőik hétvégenként csoportos programokat szerveznek. A rendszeres kirándulások mellett helyesírási és matematikai versenyt, bibliaismereti vetélkedőt, Ki mit tudot rendeznek. „Van olyan napközis gyerekünk, aki virtuóz módon tud breakelni, mások gyönyörűen rajzolnak és furulyáznak. Azt szeretnénk, ha mindenki kifejezhetné önmagát és bemutathatná tehetségét” - részletezte terveiket Tünde nővér.

Mint mondta, legidősebb neveltük idén nyáron fog érettségizni, és Kolozsvárra készül egyetemre, gyógypedagógus szeretne lenni. „Sokszor kérdezik tőlem, mi lesz a gyerekekkel, miután tőlünk elkerülnek. Mi az állami nevelőotthonoktól eltérően, a családcentrikus nevelési elvünkhöz hűen csak akkor engedjük el a gyerekeinket, ha megfelelő egzisztenciával rendelkeznek. 18 éves koruk után is nálunk maradhatnak, mindaddig, amíg nem lesz munkahelyük, és biztos hátterű önálló életük” - fogalmazott Judit nővér.

A zárdaépület felújítására legutóbb az Európai Regionális Fejlesztési Alaphoz nyújtottak be pályázatot a nővérek. „Nagyokat kell álmodni, és akkor a Jóisten segít megvalósítani őket. A kisebb célkitűzéseket ugyanis önerőből is meg lehet oldani, a nagyokhoz viszont felsőbb segítség szükségeltetik - mosolyodott el Judit nővér. - Többen kérdezik nap mint nap, miből tartjuk fenn magunk, hiszen a mai világban fontos tényezőnek számít a pénz. Mindenki csodálkozik rajta, de az isteni gondviselésből élünk. Saját jövedelmünk nincs, minden adományokból származik. Bárhova megyünk, segítenek. Falvakon például gyűjtést szerveznek számunkra. Ez örömmel tölti el a szívem, mert azt bizonyítja: az emberek jók.”