Ferenc pápa: nem árusítom ki a katolikus doktrínát

Az egyházfő a vasárnap véget érő rendkívüli szentévről, az egyház feladatairól és elsősorban a más keresztény egyházakkal, különösképpen a lutheránusokkal való egységkeresés miatt őt érő bírálatokról nyilatkozott.

Az Irgalmasság és egység című interjú az irgalmasság rendkívüli – tavaly december 8-án megnyitott – szentévének záró interjúja Ferenc pápa részéről. Ez az első alkalom, hogy Ferenc pápa – számtalan olasz és külföldi laikus sajtóorgánumnak adott interjú után – az olasz katolikus püspöki kar (Cei) napilapjának nyilatkozott.

Az interjú nagy része Ferenc pápának a többi keresztény egyházzal való viszonyát feszegeti. A szerző kiemeli, hogy Ferenc pápa az első katolikus egyházfő, aki 2013-as megválasztása óta a keresztény egyház összes jelentős vezetőjével találkozott: többek között I. Bartolomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkával, Kirill moszkvai pátriárkával és nemrégen a reformáció 500. évfordulóján a Lutheránus Világszövetség vezetőivel. Ferenc pápa az első egyházfő volt, aki az évfordulóról a lutheránusokkal együtt emlékezett meg.

Az egyházfő ezzel kapcsolatosan kifejtette: a keresztényekkel való párbeszéd és az egység keresésének folyamata nem más, mint amit az egyház a II. Vatikáni Zsinattal indított útjára. „Egyáltalán nem gyorsítottam (az említett folyamatot)\" – mondja a pápa, emlékeztetve, hogy az ökumenikus párbeszéd már régen megkezdődött az ő elődei által.

Az interjú készítőjének arra a felvetésére, miszerint vannak, akik úgy gondolják, hogy a pápának a sok ökumenikus találkozó helyett a katolikus egyház dolgaival kellene több időt töltenie, vagyis nem kellene „kiárusítania” a katolikus doktrínát, s hogy kritikusai szerint „protestanizálja” a katolikus egyházat, a pápa ismételten csak azzal érvelt, hogy ő a zsinat doktrínáját folytatja, azt az utat, amelyre elődei léptek. Ferenc pápa úgy fogalmazott, hogy a bírálatok egy része rosszindulatból fakad, a megosztottság fokozását szolgálják.

A hittérítésre utalva kijelentette, hogy az egyház nem labdarúgócsapat, amelynek szurkolókat kell szereznie. Úgy vélte, az egyház „rákfenéje” tagjainak „öndicsőítése”. Hozzátette: egyesek továbbra sem értik meg, hogy nem fehér vagy fekete között kell választani, hanem az egyháznak a környező világ, a való élet körülményei között kell szolgálnia, felismernie a helyzeteket.

A szentév végén az olasz sajtóban és vatikáni körökben több vád érte Ferenc pápát a lutheránusokkal való megemlékezés miatt, más vélemények szerint pedig az egyházfő nem az egyház, hanem saját akarata szerint halad előre. Négy bíboros a héten nyilvánosságra hozta a tavalyi püspöki szinódust követő apostoli buzdításra vonatkozó kritikáit. Egyikük, Raymond Leo Burke úgy nyilatkozott, ha a pápa nem válaszol, a bíborosoknak lehetősége van korrigálni a pápát és a „súlyos tévedéseket”. Szerinte Ferenc pápa egyházában nagy a zűrzavar és megosztottság.

A pápa az interjúban kijelentette, hogy az irgalmasságnak szentelt rendkívüli szentév nem valamiféle előzetes terv vagy program megvalósításáról szólt, a kereszténység üzenetét kívánta középpontba helyezni, vagyis annak a felismerését, hogy a szeretet és a megbocsátás az az erő, amely segítséget nyújthat a bezárkózás, a megosztottság, az egymás közötti gyűlölettől uralt emberiségnek. Az egyházfő hozzátette – mintegy a szentévet is érő fenntartásokra válaszolva –, hogy ennek megértéséhez nem kellenek rendkívüli események vagy gesztusok, az irgalmasság szentéve nem a tömegeseményekről szólt.