Felkészítő a hazataláláshoz

A Csíksomlyón, a Hargita Megyei Tanács multifunkcionális központjában helyet kapó, a tékozló fiú történetét megelevenítő tárlat mindenki számára lelki feltöltődést jelenthet.

Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye érseke december 13-án megnyitotta Csíksomlyón az irgalmasság kapuját. Ehhez kapcsolódik a ferences kolostor és az Áradat Egyesület kezdeményezése is: egy interaktív kiállítás keretében, a tékozló fiú történetén keresztül próbálják megszólítani mindazokat, akik Istent keresik, és nyitottak arra, hogy valami újat megtapasztaljanak.

„Egy kicsit modernebb, interaktívabb, élményszerűbb módon szeretnénk átadni az embereknek az irgalmasság üzenetét. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek helye van az egyházban, mindenkit biztatunk arra, hogy hazataláljon – akár önmagához, akár a szülői házhoz – és a saját vallásában érezze otthon magát. Ez a kiállítás lehetőség arra, hogy buzdítást kapjon mindezekhez” – mesélte Simó Irma, az Áradat Egyesület elnöke, akit arra kértük, vezessen végig a kiállításon.

Főcsapás és görbe utak

A történet, amelyre fel van fűzve a kiállítás, az a rész a Szentírásból, amikor tékozló fiúként, a magunk hiúságaival, csábításaival, a világra való kíváncsiságunkkal elindulunk az utunkon. De lehet, hogy eljön az a pillanat, amikor szeretnénk hazajönni, vagy szeretnénk visszatérni abba a világba, abba a kultúrába, amelyben jól érezzük magunkat, ahol igazán önmagunk vagyunk, magyarázta Simó Irma, amint az első terembe beléptünk. „Ez az elindulás, a világ, az önmagunk fele való kutakodás természetes. Vannak görbe utak, de ezek azért is vannak, hogy minél inkább elsodródunk az életünk főcsapásától, annál inkább nem érezzük jól magunkat, és annál inkább rájövünk, hogy mi lehet a mi utunk” – vonta le a következtetést.

Már az első helyszínen egy „belső” utazásra hívják a résztvevőket. Szóba kerül a mértékletesség, a hiúság, az álarcok, a világnak a csábításai. „Nem azzal van a baj, hogy utazunk és kíváncsiak vagyunk a világra. Itt arra próbálunk rávilágítani, hogy igazából mire építjük a saját életünket, az elképzeléseinket” – magyarázta tovább az egyesületi elnök.

Terheket cipelünk

A kiállításon látható alkotások Nagy Szidónia Éva munkái. Bizonyos motívumok végigkísérik a kiállítást, mint a tükör vagy az alma. A második helyszínt a külső világunk belső lenyomatának nevezte a vezetőnk. Itt, a képeken puzzle-darabok jelennek meg, melyek életünk darabjait jelképezik, amikor nem egységes az egész és érezzük, hogy valami hiányzik.

„Ugyanakkor kövek vannak, súlyok, amelyekkel terheljük az életünket, nem szabadulhatunk tőlük, és ami miatt nem tudunk nyugodtan élni, szárnyalni. Rá kell jönnünk, hogy amíg nem bocsátunk meg, amíg nem tesszük le a köveket, a terheket, addig nagyon nehéz bármit is tenni. Nem mindig a nagy bűnök a terhek, és van, amikor nem is a mi terheink, hanem mások helyett cipeljük” – mutatott rá vezetőnk. Itt a résztvevők egy kereszt lábához helyezhetik el a terheiket, igaz, volt már olyan is, aki nem tudta letenni, mondta.

Az irgalmasság kapuja

Simó Irma rámutatott, interaktív ugyan a kiállítás, de senkit nem kényszerítenek semmire. Mindenki csak abban vesz részt, amiben tényleg szeretne. Úgy is végigmehet valaki a termeken, hogy egyszer sem szólal meg, vagy egy gyakorlaton sem vesz részt. Nagyban függ a csoport összetételétől is, ki hogyan reagálja le a kiállításon tapasztaltakat, látottakat, mutatott rá.
Amint mesélte, a következő stáció az irgalmasság kapuján való átlépés.

„Itt meghívjuk őket arra, hogy lépjenek át ezen a kapun. Igazából segítjük őket, hogy megértsék, mit jelent a kapun való átlépés. Ez a kiállítás tehát egy előkészítő folyamat arra, hogy mélyebben átéljék a szent évet. De a befogadásra fel kell készíteni őket. A kapun való átlépés tudatos dolog: csak az indul el, aki úgy érzi, felkészült rá. Volt, hogy egyesével indultak el, volt olyan csoport, hogy egymás kezét fogva közösen. Van, aki elé kell menni. Mindenki másképp éli meg” – magyarázta vezetőnk.
A kiállítás utolsó helyszínén egy asztal körül ülve, vizet és kenyeret fogyasztva beszélik meg élményeiket a résztvevők. Ezt a helyszínt a hazatalálás szobájának nevezték el, rámutatva: mindenkinek helye van ebben a házban, az asztal körül.

A kiállításra egyaránt várnak gyerekeket és felnőtteket, a belépő egységesen öt lej. A kiállításon való részvétel körülbelül 45 perc. Az egyéni látogatókat és csoportokat előzetes bejelentkezés alapján fogadják, jelentkezni a 0754-872640-es telefonszámon, illetve az aradategyesulet@gmail.com e-mail címen. A kiállítás létrehozását a gyulafehérvári érsekség, az Egyházmegyei Pasztorális Iroda, a Pro Educatione Egyesület és a Hargita Megyei Gyermekjogvédelmi Igazgatóság támogatta, utóbbi a helyszín biztosításával. A kiállítás május 16-áig látogatható.