Ezer év atrocitások közepette

Sérült a vallásszabadság

Marton József, a kolozsvári Babeş– Bolyai Tudományegyetem és a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskola tanára rámutatott: Románia megígérte a vallás szabad gyakorlását az újonnan uralma alá került magyar területeknek az első világháború után, ám „a helyi atrocitások nem kerülték el sem a római katolikus papságot, sem a híveket”. A vallásszabadság azokban az esetekben is sérült, amikor hatósági engedélyhez kötötték az egyházi események rendezését – tette hozzá.

A jogsértésekhez sorolta, hogy a román hatóságok a főegyházmegye székhelyét át akarták tenni Csíkszeredába, ám ezt a pápa nem engedte, s a külföldi segélyeknek az állam igyekezett útját állni. Megemlítette azt is, hogy a romániai agrártörvény végrehajtásának eredményeként az egyházi birtokok 98 százalékát elvette az állam. Az egyetemi tanár arra is kitért, hogy a katolikus vallásról áttérőket az állam jövedelmező állásokkal kecsegtette.

Adatai szerint az 1920. és 1937. közötti házasságkötések során minden harmadik román férfi magyar nőt vett el feleségül, s a frigyekből született gyermekek javarészt román nemzetiségűeknek vallották magukat. A megpróbáltatásokkal az erdélyi magyarok összetartozás-tudata erősödött, az antiklerikális hangok háttérbe szorultak, ami hozzájárult a katolikus egyház fennmaradásához, összegezte.

Visszavont pápai kiközösítés

Szuromi Szabolcs, a PPKE egyetemi tanára arról beszélt, hogy Fráter György bíborost a gyulafehérvári főegyházmegye területén 1551-ben ölték meg I. Ferdinánd király parancsára. Utalt arra, hogy a kánonjog szerint a püspök elleni támadás a pápai kiközösítést vonja maga után. III. Gyula pápa végül felfüggesztette, majd feloldotta a kiközösítést.

A királynak nem lett volna joga Fráter Györgyöt kivégeztetni, még akkor sem, ha felségáruló lett volna, mert egyházi méltóság volt, közölte Szuromi. Rácz Lajos egyetemi tanár előadásában kifejtette: kevés magyar egyházmegyének lehet tudni pontosan az alapítási évét, a gyulafehérvári ezek közé tartozik. Felvetette, hogy egyes feltételezések szerint először Tasnád, majd Kolozsvár volt a központ, ahonnan a 11. század végére került jelenlegi helyére a székhelye. Utalt arra is, hogy földrajzi fekvése miatt ez a térség volt a legjobban kitéve az ortodox egyház befolyásának.