Évszázados kórust ünnepeltek Máramarosszigeten

Az 1902-ben megalakult férfikórus mintegy 50 tagot számlált. A kórustagok száma idővel gyarapodott. Fénypontját pár évvel megalakulása után érte el, amikor 100 tagúra bővült. „P. Tóth József zenetanár, kántortanító alapította meg. A református vegyes kar egyébként nem az első máramarosszigeti kórus, előtte már működött a polgári dalkör. Az énekkar Kelemen Ernő karnagy alatt érte el fénypontját, amikor a kórusok hat szólamban énekeltek. Akkor a református egyháznak egyidőben négy kórusa volt: egy férfi-, egy női, egy ifjúsági és egy vegyeskórus. Volt azonban olyan időszak is a város életében, amikor egyetlenegy magyar kórus működött” – részletezte Sipos István máramarosszigeti református lelkész.

Az ünnepségen jelen volt Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke is, aki emléklapot és Bartók-plakettet nyújtott át Várady Ilona karnagyasszonynak. A tiszteletbeli elnök elmondta, hogy már a 19. században valóságos kórusmozgalom kezdődött el Erdélyben és Magyarországon. „Az 1800-as évek derekán Aradon alapították meg az első kórusszövetséget, melynek Erkel Ferenc volt az országos karnagya. A szövetségbe akkor többen beiratkoztak, köztük a máramarosszigeti dalárda is” – ecsetelte a zenetanár.

Beszédében Guttman Mihály a kórusok fiatalításának fontosságára hívta fel a figyelmet, és az ifjúság zenei nevelésére buzdított. Többek között Kodály Zoltánt idézte, aki azt vallotta, hogy a gyermekek zenei nevelését a születés előtti kilenc hónapban kell elkezdeni, vagyis már a fogantatás pillanatától. Ugyanakkor a dalosszövetség tiszteletbeli elnöke arra kért minden iskolaigazgatót, hogy szakember kezére bízzák a zeneoktatást. 

A máramarosszigeti református kórus jelenleg 18, zömében idősebb tagból áll. Guttman Mihály hangsúlyozta, hogy a kórusvezetőknek gondoskodniuk kell az énekkarosok utánpótlásáról. Úgy vélekedik, hogy a fiatalok szívesen énekelnének valamilyen kórusban, csupán meg kell mutatni ezt az irányt a szülőknek, a pedagógusoknak és nem utolsósorban a karnagyoknak.

Az ünnepségen kiállították a vegyes kar 1935-ben készített zászlaját is: Tatai Miklós főgondnok emléklapokat osztott ki a kórus valamennyi tagjának, legtöbbjük évtizedek óta énekel az énekkarban. Ezt követően megköszönte a kórustagok eddigi szolgálatát, és kitartást kívánt a további munkához. Az egyházközség egy vázát ajándékozott a 110 éves kórusnak, amelyre valamennyi tagnak ráírták a nevét.