Évszázadokon túlmutató szeretet

Az eseménnyel kapcsolatban Szentiványi Gábor hágai magyar nagykövet az MTI-nek elmondta: a legismertebb nemzeti hősök közé tartozó De Ruyter születésének évfordulójára rendezett emlékév alkalmat ad arra, hogy az említett magyar epizódot jobban megismertessék Hollandiában. Történelmi visszaemlékezésében Szentiványi Gábor elmondta: a hollandok annak idején sok ország református mozgalmait támogatták. A 18. században már sok magyar református ösztöndíjas diákot fogadtak egyetemeiken, például Leidenben vagy Utrechtben, utóbbi egyetemén ma is látni lehet egy peregrinus szobrot, amely a magyar diákoknak állít emléket. A hallgatók fogadása több évszázadon át működött, becslések szerint összesen közel tízezren kaptak így képzést Hollandiában.

Michiel De Ruyter az akkor hét tartományból álló Holland Köztársaság admirálisa volt, tengerésztisztből folyamatosan emelkedve a ranglétrán a flotta parancsnokává vált. Az 1670-es években a református De Ruyter tudott arról, hogy Magyarországon a Habsburg uralkodó egyetértésével a leghithűbb református prédikátorokat gályarabságra ítélték. Utóbbiak közül huszonhat volt életben akkor, amikor Nápoly közelében gályarabként egy hajóra kerültek. 1676 februárjában De Ruyter Nápolynál időzött flottájával, és amikor hírét vette, hogy a rabok ott vannak, elérte a helyi alkirálynál, hogy engedjék szabadon őket. Neki köszönhetően többen visszatértek magyarországi lakhelyükre.

Szentiványi Gábor emlékeztetett, hogy az esemény jelentősége túlmutat a 17. századon: erre bizonyíték például, hogy amikor II. János Pál pápa 1991-ben Magyarországra látogatott, Debrecenben a helyi Nagytemplomban ökumenikus istentiszteleten vett részt, és a tolerancia jeleként virágcsokrot helyezett el a De Ruyter tiszteletére készült emlékművön a templom mellett. „Hollandia és Magyarország kapcsolatában a gályarabok kiszabadítása alapvető kiindulópont volt” – jegyezte meg Szentiványi Gábor.

MTI