Erdélyi Kálvin-napokat tartottak Marosvásárhelyen

Október utolsó hetében a marosvásárhelyi református gyülekezetek több rendezvény keretében emlékeztek meg Kálvin János születésének 500. évfordulójáról, illetve arról, hogy 450 évvel ezelőtt került sor a magyar református egyház történetének egyik fontos mozzanatára, a marosvásárhelyi zsinatra.

A Kálvin-napok nyitányaként Fekete Zsolt festőművész Kálvin-tematikájú kiállítását nyitották meg a Teleki-házban, mely jelenleg is látogatható. Keresztes Gyula és Szász Béla építészek a Marosvásárhelyi Református Kollégium százéves épületéről értekeztek. A Kultúrpalota nagytermében a kolozsvári, nagyenyedi, sepsiszentgyörgyi, nagyváradi és a marosvásárhelyi református kollégiumok kórusai léptek fel, majd a Gecse utcai Kistemplomban presbiteri napot tartottak. A rendezvénysorozat záróakkordjaként vasárnap a Vártemplomban Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd Buzogány Dezső teológiai professzor és Ősz Sándor Előd levéltáros-kutató tartott előadást.

Nehézkes a Heidelbergi Káté nyelvezete

Pap Géza püspök prédikációjában azt foglalta össze, hogy milyen újdonságot hozott a reformáció: kimondatott, hogy a Biblia nem az emberek gondolatait tükrözi Istenről, hanem Isten gondolatait tartalmazza az emberekről, és egyedül ez tartalmazza Isten szavát. Továbbá kimondatott, hogy Isten és ember között az egyetlen közbenjáró az ember Krisztus, és a kegyelem nem nyerhető el cselekedetek által, Isten csakis a saját akaratából adhat kegyelmet, mutatott rá az egyházi elöljáró.

A püspök felszólította a híveket: ragaszkodjanak vallásukhoz, ugyanakkor megállapította, hogy a lelki tudatosság kiveszőfélben van. A püspök fontosnak tartja, hogy a szülők átadják a hitet, az ahhoz való ragaszkodást gyermekeiknek. Miután méltatta Kálvin nagyságát, jelentőségét, elismerte, hogy a Heidelbergi Káté nehézkes nyelvezetű, át kellene írni modernebb magyar nyelvre. Az 1559-es marosvásárhelyi zsinat kapcsán kifejtett, ezt a magyar református egyház születési dátumának tekinti.

Ennek az eseménynek a jelentőségéről bővebben Buzogány Dezső professzor szólt, aki felvázolta e zsinat vitájának lényegét: itt zajlott el az úrvacsorával kapcsolatos legjelentősebb polémia, ezután vált el a helvét vonalat követő erdélyi magyar református egyház a lutheránussá lett erdélyi szász egyháztól. A magyar egyház azt a tézist fogadta el, miszerint úrvacsoraosztáskor nem Krisztus testét és vérét vesszük magunkhoz, bár ez egy szakrális esemény, a lutheránusok viszont máig ragaszkodnak ahhoz, hogy Krisztus testét és vérét eszik, illetve isszák.

„A református vallás nem új hit”

A professzor leszögezte: a református vallás nem új hit, nem új egyház, nem társadalmi jelenség, nem mozgalom, nem a reneszánsz és humanizmus lecsapódása az egyházi berkekben. A magyar református egyház ugyanakkor nem pusztán az anyanyelv megőrzése, ápolása érdekében jött létre, ahogy ezt korábban egyesek állították. A reformáció: igehirdetés. Azé az igéé, ami csakis Istentől jöhet.

Kálvin maga is eszköznek tekintette magát Isten kezében. Kálvin jelentőségéről szólva azt is megemlítette, hogy az ő tanai alapján váltak önálló jogi személyekké, döntéshozatali joggal rendelkező közösségekké a gyülekezetek, amelyek papot választhatnak maguknak, és el is űzhetik azt, presbitert választanak, aki önállóan dönthet gazdasági kérdésekben.

Ez rendkívül jelentős lépés volt abban a feudális korban, amikor még nem létezett polgárság, mutatott rá az előadó. Kifejtette: Kálvin a Genfben uralkodó kaotikus állapotokat is rendezte, bankot létesített, amely nem az uzsorakamatra építette tevékenységét, hanem a szegények, nincstelenek megsegítésére. Bethlen Gábor pénzgazdálkodása is a kálvini elveken alapult, mutatott rá az előadó.

Ősz Sándor Előd levéltáros-kutató a Kálvint követő legjelentősebb magyar személyiségekről értekezett. Mindenekelőtt Szenczi Molnár Albertről, aki magyarra fordította a genfi zsoltárokat, melyeket jelenleg is énekelnek az erdélyi templomokban. Szabó Magda írónőt idézte, aki szerint ebből a magyar zsoltároskönyvből tanultunk meg anyanyelvünkön beszélni. Szenczi zsoltárfordításai az első modern műfordítások a magyar irodalomban, vélte a levéltáros.