Elkezdődött az öröm ünnepe

A szeleukida IV. Antiokhosz Epiphanész i.e. 168-ban kiszlév hó 25-én vette be Jeruzsálemet, és a hagyomány szerint három évvel később, i. e. 165-ben ugyanezen a napon foglalta vissza a várost a Júdás Makkabeus vezette zsidó sereg. Amikor a megszentségtelenített szentélyben meg akarták gyújtani az örökmécsest, csak egy kis korsónyi tiszta, megszentelt olajat találtak. Jóllehet ez alig egy napra lett volna elég, csodás módon mégis nyolc napig égett, amikorra elkészült a tiszta, megszentelt olaj, és a templomot újra felavathatták (erre utal az ünnep felavatás jelentésű elnevezése).

Az ünnepre (amelyet már Jeruzsálem felszabadítása után egy évvel megültek) mécses- vagy gyertyagyújtással emlékeznek. Kiszlév hó 24-én este egy lángot gyújtanak meg a nyolcágú gyertyatartón, a hanukián, majd minden este eggyel többet, mert a Talmud szerint „a szentség dolgában csak növekedni lehet”. (A gyújtólángot vagy szolgagyertyát – samesz – a gyújtás után a hanukia kilencedik ágára teszik.) Az új gyertyát mindig balról teszik hozzá a többihez, és balról jobbra haladnak a gyújtással. A gyertyatartó a zsinagógában – miként a Szentélyben – a déli oldalon áll, keletről nyugatra fordítva. Otthon az ablak közelébe helyezik, hogy fénye kifelé is világítson, és hirdesse hanuka csodáját. A láng meggyújtásakor első alkalommal három, a többi napon két imát mondanak. A gyertyáknak legalább félórát kell égniük, és nem szabad őket világításra használni.

Hanuka az öröm ünnepe, ilyenkor sem böjtölni, sem gyászolni nem szabad. A család tagjai megajándékozzák egymást, játékkal, beszélgetéssel töltik együtt az estéket. A legkedveltebb játék a trendedli elnevezésű pörgettyű, amelynek négy oldalán négy héber betű áll. Bár a betűknek eredetileg az ünneppel kapcsolatos jelentésük volt, ma már átértelmezték őket, és a játék szabályait is jelentik: a játékosok pénzben vagy dióban, mogyoróban játszanak. Az asztalra fánk és latkesz kerül, emlékezésül az olaj csodájára.