Drágagyöngyből fűzött rózsafüzér

Huszonegy éves gyergyószentmiklósi szolgálata idején a hívek körében számos adoma keringett arról, hogyan készülnek Hajdó István fõesperes prédikációi. A gyûjteményes kötet megjelenése után felfedi a híres prédikációinak a titkát?

Nincs ebben semmi titok, csak az isteni gondviselés. Az Úr megadta nekem azt a kegyelmet, hogy soha ne álljak a szószékre úgy, hogy a prédikációt elõzetesen ne írtam volna le. Erre legtöbbször éjszaka került sor. Napközben ugyanis mindig betoppant valaki vagy telefonon kerestek, és egyértelmû, hogy mindig a híveim szolgálata volt az elsõ. Ha prédikációt ír az ember, és nagyon mély gondolatot akar tolmácsolni, ahhoz meghitt, misztikus csendre és Isten jelenlétére van szükség. Ezért írtam többnyire éjszaka. Ám olyan esetek is elõfordultak, hogy majdnem teljesen megírtam a szöveget, de miután visszaolvastam, nem voltam megelégedve. Kemény elhatározással összeszedtem a gondolataim, lelkem minden erejét, és újraírtam a prédikációt. A Jóisten azzal is segített, hogy minden vasárnap kora reggel felkeltem, kétszer-háromszor átolvastam a prédikációt, majd elmélkedtem. Amikor már éreztem, hogy a Szentlélek áthatja a gondolataimat, boldogan mentem a szentmisére, és népemmel együtt járultam az Úr elé.

Legismertebb prédikációját 2005 pünkösdjén, Csíksomlyón tartotta. Ez a szónoklat nyerte el abban az évben az Év beszéde címet. Hogyan készült erre az eseményre?

Folyamatában nézve olyan volt, mint amikor mesét mondunk a gyermeknek. Ugye, olyankor figyelünk arra is, hogy mi a gyerek reakciója, és aszerint módosítjuk a mese vezérfonalát. Miután megírtam egy-egy szövegrészt, a Boldogságos Szûzanya segítségét kértem, és valamennyi alkalommal feltettem a kérdést: ha elmondom ezt, akkor vajon a hallgatóság talál-e benne üzenetet a maga számára? Általában este megírtam a szöveget, de sokszor éreztem, hogy valami még nincs rendben. Lefeküdtem, kértem a Szûzanya segítségét. Éjszakánként pedig gyakran megébredtem, fogtam az ágy mellé készített papírlapot, és leírtam a gondolataimat. A reggelinél, amikor rápillantottam Tamás Barna káplánomra, õ már tudta, hogy mindjárt megyünk a számítógéphez, bizonyos részt törölünk a prédikációból, és mással helyettesítjük. Ez egy olyan folyamat, mint amikor a kagyló szüli a drágagyöngyöt.

Alkotó éveinek jelentõs részét Gyergyószentmiklóson töltötte. Milyen élmények fûzik a városhoz?

A legnehezebb idõszakkal kezdeném, a gyergyói kihelyezésem elsõ pár évével. Ez a diktatúrának igen nehéz idõszaka volt, s ebbe már elõzõ állomáshelyeimen – Nyikóalomfalván és Gyergyóújfaluban – belekóstolhattam. Itt viszont sokkal könnyebb dolga volt a titkosszolgálatnak, mert a rendõrség a plébánia szomszédságában volt. Havonta felkerestek telefonon, érdeklõdtek, hol, merre járok, mit csinálok. Sok esetben bejöttek ketten-hárman, és személyesen is érdeklõdtek. Ilyenkor illett megkínálni õket egy kis miseborral vagy kávéval, de mindig rettegtem attól, hogy amíg nem vagyok a szobában, mi történik a hátam mögött. Újfaluban ugyanis egy alkalommal megjártam, hogy amíg miseborért mentem, a két szekus a könyveim között kutatott. Megtalálták az Utazások Erdélyben címû könyvet, és vallattak, honnan szereztem meg a kötetet, miért tartom a könyvtáramban. Egyszóval állandóan keresték a kákán a csomót. Mindezekre az élményekre nem szívesen emlékszem, de utólag visszatekintve, a titkosszolgálati látogatásokat jó tréningnek tekintem a késõbbi nehézségekhez. Próbatételek voltak, és igyekeztem állni a sarat. Mindettõl eltekintve azonban az egész idõszak nagyon szép volt, és a gyergyói híveimet máig imáimba foglalom. Gazdálkodó szülõk gyermekeként jól tudom, hogy amikor csépelnek, üszök mindig marad a kévében. Tudtam, hogy a rólam keringõ mendemondák nem másak, mint üszkök. De én búzát hoztam, búzát vetettem, búzát neveltem, és azt is akartam aratni. Most pedig úgy érzem, Isten kegyelmébõl ez meg is valósult.

Prédikáció mellett az is emlékezetes maradt a gyergyói hívek számára, hogy ön nagy szerepet játszott a helyiek énektanulásában.

Gyerekkorom óta sokat jelent számomra a dal, az éneklés. A hosszú, téli estéken, amikor édesanyám font, mi, gyerekek leültünk a guzsaly mellé, és a gyönyörû magyar népdalokat együtt énekeltük vele. Amikor teológiai hallgató lettem, a tanárunk elmondta, ének nélkül nem lehet liturgiát és szép szentmisét bemutatni. Már Malomfalván szép énekes csapatom volt, ezt az örökséget pedig áthoztam elõbb Gyergyóújfaluba, majd Gyergyószentmiklósra is. A városban viszont nagyobb volt a tömeg, és nehezebben ment a tanítás, de misék végén igyekeztem mindig egy kis idõt keríteni az énektanulásra is. A legkiválóbb alkalomnak azonban a hajnali róráték meghittsége bizonyult.

Temlomépítõként is emlegetik.

Inkább templomjavíttatónak nevezném magam. Amikor Malomfalvára kerültem, a templomon akkora rések voltak, hogy ki lehetett látni. Ám Isten segedelmével sikerült kijavíttatni. Gyergyóújfaluban mindenki úgy vélte, annyira rossz állapotban van a templom tornya, hogy le kell bontani, de a Jóisten odarendelt egy mérnököt, akinek a tanácsai révén a diktatúra éveiben sikerült úgy megoldani a javíttatást, hogy mégsem kellett lebontatnunk. Lelkem gyöngyszemei közé tartozik a Gyilkos-tónál épült Szent Kristóf-kápolna, majd a késõbb elindított, most is épülõ Szent István-templom a gyergyószentmiklósi Bucsin negyedben. Portik Hegyi Kelemen fõesperes-plébánosra pedig nyugodt lélekkel ruházhattam át a templomépítés további munkálatait, mert szívvel-lélekkel tevékenykedik. Ezért kell imádkoznunk érte, és kérnünk Isten segítségét, hogy mielõbb elkészülhessen ez a templom.

Hajdó István

Hajdó István tiszteletbeli fõesperes, jelenlegi székelylengyelfalvi plébános 1942. december 18-án született a Hargita megyei Bogárfalván. 1962-ben végzett a Gyulafehérvári Római Katolikus Kántoriskolában, 1968-ban pedig a Gyulafehérvári Hittudományi Fõiskolán. 1968. április 21-én Márton Áron püspök szentelte pappá. Elsõ plébánosi kinevezése Nyikómalomfalvára szólt, ahol 1978-ig tevékenykedett. Ezután 1985-ig Gyergyóújfaluban szolgált, majd 2006-ig Gyergyószentmiklós fõesperes-plébánosa volt. Jelenleg a székelylengyelfalvi plébánián szolgál.