Csigapénz az egyháznak

Számtalan módon segíti munkájával a közösség épülését a református nõszövetség a Szatmár megyei Börvelyben. A nõegyleti tevékenységet – amelynek hagyományai 1911-ig nyúlnak vissza – négy éve a helyi református lelkipásztor neje, Pályi Kiss Zsigmondné Réman Aranka élesztette újra a faluban. „Úgy gondoltam, össze kellene járniuk a református nõknek, valami fórumot, közösséget szerettem volna teremteni számukra” – közölte lapunkkal az óvónõként dolgozó szövetségi elnök. A régi nõegylet újraindítása volt számára a legkézenfekvõbb, hiszen ennek az intézménynek már hagyománya volt a községben. Olyan nagy sikere lett a fórumnak, hogy szombat kivételével naponta összegyûlnek az asszonyok. A szövetségnek korhatárra való tekintet nélkül bárki a tagja lehet, aki segíteni szeretné a nõket céljaik elérésében. A legfiatalabb tag 24, a legidõsebb 83 éves. Jelszavuk az egyenlõség, himnuszuk pedig a legújabb kiadású református énekeskönyvben található 48-ik dicséret. Tavaly saját zászlót is avattak, amely a templomkarzat alatt kapott helyet.

Csigatészta-készítés saját hozzávalóból

Az asszonyok esténként találkoznak a parókia melletti imaházban. Kezdetben beszélgettek, egyházi énekeket énekeltek, késõbb azonban arra gondoltak, tenniük is kellene valamit az egyházközségért. Kislánykorukban mindenikük megtanulta nagyszüleitõl a csigatészta készítési módját, a csigaház alakú levestésztát évszázados recept szerint készítik. „Belsõerdélyben bordáslaskaként emlegetik. Az itteni asszonyok ugyanúgy készítik ma is, mint generációkkal ezelõtt tették nagyszüleik” – meséli a tiszteletes aszszony. Az összejöveteleken készült csigát megszárítják, és a környéken értékesítik. Naponta 1,5–2 kilogrammnyi készül belõle, attól függõen, hányan vesznek részt a találkozón. „Idén januártól október végéig 190 kilogrammnyi csigát sikerült elõállítanunk. A hozzávaló lisztet és tojást a résztvevõk lehetõségeikhez mérten otthonról hozzák” – mesélte Tóth Margit nõszövetségi tag. A masszát összegyúrják, elnyújtják, méretre szelik, és gondosan megsodorják. Minden tagnak van saját bordája és sodrója, amit az imaterem falán, külön fenntartott helyen, hímzett tarisznyában tartanak.

Értékesítés a közösség javára

Az egylet kezdetben a templomkerítésen álló hirdetõtáblán kínálta termékét, de lassanként a terjesztõi hálózata is kiépült. Mára már az egész megyébõl annyi rendelést kapnak, hogy nem tudják mindet teljesíteni. „Keresztelõkre, lakodalmakra, nagyobb családi, közösségi vagy vallási összejövetelekre rendelnek tõlünk csigát, 10–12 kilogrammnyit vesznek. A legtöbbjük visszatérõ vevõ, ami munkánkat is minõsíti, így nagy elégtétel számunkra” – ecsetelte a közös sikert Nagy Ilona. A tészta annyira kelendõ, hogy szinte megszáradni sincs ideje, így nincsenek tárolási gondjaik. A fõleg tyúkhúslevesbe ajánlott tésztából ismerõsök, rokonok révén már több ízben szállítottak Magyar-, Német- és Svédországba is.
Az eladásból összegyûjtött, úgynevezett „csigapénzt” az egyház javára fordítja a szövetség. Ebbõl újították fel az imatermet, és berendezést is vásároltak bele, illetve korszerû mellékhelyiséget és konyhát alakítottak ki. Utóbbit 60 személyes porcelán étkészlettel, poharakkal és evõeszközökkel szerelték fel. „A legutóbb Tõkés László püspök úr járt nálunk, és meglepõdött, hogy milyen korszerûen berendezkedtünk. A református egyház most már megfelelõen el tudja látni vendégeit” – mesélte az egyik nõszövetségi tag. A falubeli asszonyok ugyanis híresek vendégszeretetükrõl, a különbözõ rendezvények alkalmával idõt és energiát nem sajnálva, teljes odaadással látják el meghívottaikat.

Parkosítás csigapénzbõl

A csigatészta-készítés mellett a nõszövetség tagjai más munkát is vállalnak, legutóbb a templom és a paplak körüli díszkertet parkosították. A hölgyek maguk lapátoltak, gereblyéltek, taligázták a virágföldet, a csigapénzbõl pedig ötven rakétatuját vásároltak, amelyeket elültettek.

A csigakészítés mellett diót is törnek a nõszövetségi tagok, és a dióbelet is értékesítik. A találkozók a közösségépítést, tapasztalatcserét is szolgálják, a nõk megünneplik egymás születés- és névnapját, receptekkel lepik meg egymást, megbeszélik mindennapos gondjaikat, valamint egyházi énekeket gyakorolnak. Többször voltak már kirándulni bel- és külföldön egyaránt, és a környékbeli kórus- és nõszövetségi találkozókon is megjelennek. Tavaly õk is rendeztek hasonló összejövetelt, ahol közel 200, a nagykárolyi egyházmegyébõl érkezett református nõt vendégeltek meg. Az ünnepségen minden résztvevõ kapott emlékbe egy csigatésztából fûzött nyakbavalót.