A vallási diszkriminációról értekeztek Brüsszelben

A rendezvény az Iszlám, Kereszténység és Európa sorozat negyedik kiadása. Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke megnyitó beszédében az egyházi vezetők felelősségét hangsúlyozta a demokrácia, a békés együttélés és a polgári társadalom megvalósításában. Ha „békében, biztonságban és szabadságban kívánunk emberhez méltó életet magunknak, akkor ezt csak a mások emberi méltóságának és jogainak, lelkiismereti és vallásszabadságának az elismerése és biztosítása révén valósíthatjuk meg” – mondta Tőkés.

Andrea Pacini, az Európai Bizottság egyházügyi tanácsadója szerint a keresztényeket diszkrimináló országokat nem lehet egy csoportként kezelni, ugyanis a helyzet minden esetben más és más. Az üldözött keresztények Európa segítségét kérik, vallási jogaik védelmében. Othmar Karas osztrák néppárti képviselő az Európai Külügyi Szolgálat hangsúlyos fellépését várja el a világ más részein üldözött keresztények védelmében. Ennek vonatkozásában általánosnak mondható az az elvárás, hogy a Catherine Ashton vezette új európai intézmény a jövőben az emberi jogok szintjén érvényesítse a vallásszabadságot. Abdul Monem al-Mashat kairói egyetemi tanár szerint Egyiptom már jó úton jár, ugyanis a 2007-ben módosított alkotmány az állampolgárságot és a vallásszabadságot nem köti valláshoz, ez utóbbi minden felekezethez tartozót megillet. Szerinte a vallásszabadság a szabadságjogoktól elválaszthatatlan, nem szabad külön kezelni.

Gerhard Sabathil, az Európai Bizottság stratégiai, koordinációs és elemző osztályának vezetője arról beszélt, hogy az EU-ban a muszlim közösségek gyakran jobb helyzetben vannak, mint saját hazájukban. Európának nem feltétlenül a kölcsönösség jegyében, hanem az egyetemes jogok védelmezőjeként kell fellépnie a keresztények üldözése és bármilyen típusú vallási diszkrimináció ellen.
Zárszavában Tőkés László elmondta, hogy a vallások közötti párbeszéd valójában csak akkor tölti be rendeltetését, hogyha politikai téren is kifejti hatását, s nem válik öncélúvá, hanem hozzájárul a vallási-egyházi konfliktusok megoldásához, Európában pedig a bevándorlók és az őshonos lakosság közötti kapcsolatok rendezéséhez.