A hitet az Ige nemzi, és a gyülekezetben születik

Ne szégyelljük a szívünkben megfogalmazódó kérdéseket, még a kételkedést sem. Gondoljunk csak bele, Tamás Jézus egyik tanítványa volt, és mégis kételkedett, hiába győzködte tíz ember. És még ezt a megátalkodott kételkedőt is meg tudta győzni maga a Feltámadott. Lássuk, hogyan?
Tamás hitre jutásának két akadálya volt. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Tamás egyszer hiányzott a gyülekezeti alkalomról, és éppen akkor jelent meg Jézus. A feltámadott Krisztussal találkozni a gyülekezetben lehet, mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az Õ nevében, Õ megjelenik közöttük. Amikor elmaradunk az istentiszteletről, sohasem tudjuk, milyen lelki élményről maradtunk le. Tamás hitre jutásának második akadálya az ő töprengő, kételkedő alaptermészete volt. Csak azt vette komolyan, amit látott, amit érzékszerveivel felfogott. Azt azonban el kell ismerni, hogy Tamás jó helyen kételkedett: a gyülekezetben. Igaz, hogy kijelenti, hogy a feltámadást „semmiképpen el nem hiszi”, de hajlandó volt erről vitatkozni. Az anyaszentegyház az az anyaméh, ahol a hit születik, az a bölcső, amelyben a hit növekedik. Így jutottak hitre a tanítványok, s itt fog Tamás is hitre jutni. Gyülekezet nélkül a kételkedésből nem lesz hit, s még az igaz hit is csendben, lassan elsorvad, „mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által”. (Róm 10, 17) A hitet az Ige nemzi, a gyülekezetben születik, és a Lélek ad neki növekedést. A hitet nem magunkból préseljük ki, nem a gyülekezet adja, a hit Isten ajándéka.
Nem véletlen, hogy Jézus Tamásnak is megjelenik, mert neki gondja van a kételkedőkre is. Átlépi a hitetlenség ajtaját, és egyedül Tamást szólítja meg, csak vele beszélget. Törés nélkül folytatja a beszélgetést, mert Õ azt is hallotta, amit Tamás nem az Õ jelenlétében mondott: „hozd ide a te kezeidet és bocsássad az én oldalamba”. Nem olvasunk arról, hogy Tamás megtapogatta volna Jézus sebeit, megdöbbenésében csak ennyit tud rebegni ajka: „Én Uram és én Istenem”. Ez nem a félelem szava, ez nem „jaj Istenem”, hanem a bizonyosságra jutott ember hitvallása.
Húsvét ünnepe legyen olyan alkalom számunkra, amikor a gyülekezet közösségében a feltámadott Jézus Krisztus kiűz minden kételkedést szívünkből, amikor Õ maga szólít meg bennünket: „boldogok, akik nem látnak és hisznek”. (Jn 20,29) Pap Géza erdélyi református püspök