A föltámadás a megtestesülés csúcspontja

A hatalom mindent megtehet, életés halál ura, kinek ezt, kinek azt oszt kénye,kedve szerint. Megölöm, még mielőtt megszületne,mert jogom van, vagy megfeszítem, amikor akarom, a sírjárapedig követ hengerítek! Ki az erősebb? A Sátán,aki azt állítja magáról, hogy mindenhatalom az övé? Vagy Krisztus, aki engedelmeskedve Atyjaakaratának, miután mindent beteljesített,kilehelte a lelkét? A nagy csata eldőlt. De nemnagypénteken, hanem harmadnapra, húsvétkor.
„Miért keresitek az élőta halottak között? Nincs itt, feltámadt!” Ha azasszonyoknak lett volna bátorságuk megállítaniaz angyalt, és közbeszólni, minden bizonnyal aztmondják: Bocsánat, de mi nem az élő Jézustkeressük, hanem a halottat, akit ide temettünk. Kenetet ishoztunk, hogy a végső tiszteletadással lerójukszeretetünk adóját.
Testvérek! Eltelt 2000 év.Az emberiség egy része még mindig a halottJézust keresi. Sőt olyan nagy hanggal és tüntetőlegteszi, hogy az az érzésünk, mindenkinek mögéjükkell felsorakoznia, mert minden ezzel ellenkező magatartásértelmetlen, esztelenség. Keressük a halottJézust! Micsoda ostoba próbálkozása aGonosznak, és mégis milyen sokakat becsap, amikor aztakarja elhitetni, hogy minden eldőlt nagypénteken, Jézussírja nem üres, nem támadt fel, hiszen csontokattaláltak egy olyan sírban, melynek fedőlapjánez a név olvasható: Jézus. És méghány ilyen sír lehetséges!
Az igazi esztelenség az lenne azaszszonyok részéről, ha nem akarnák tudomásulvenni, amit látnak: a sír üres! Megérteni,amit az angyal mond: azért nincs itt, mert feltámadt!Jézus föltámadásának lényegesjele az üres sír, de nem egyedüli. Újabbtanúk azok az asszonyok, akik elsőként találkoztakJézussal, és vitték a hírt azapostoloknak. Ezután Jézus megjelent Péternek,majd a Tizenegynek. Végül egyszerre több mint ötszáztestvérnek (1Kor 15,5–6). A föltámadástnem az apostolok találták ki, hiszen ez számukraképtelenségnek tűnt: maga Jézus is szemükrevetette hitetlenségüket. Jóllehet Jézusföltámadása történeti tény,ellenőrizhető, jelek és tanúságtételekrévén megállapítható éstanúsított, mégis mivel Krisztus emberségénekIsten dicsőségébe való átmenetele, ezértmeghaladja és felülmúlja a történelmet,mint a hit misztériuma. Emiatt nem a világnakmutatkozott meg a feltámadott Krisztus, hanem atanítványainak, és tanúivá tetteőket mindenki előtt.
Krisztusban szeretett Testvérek!Szánalomra méltók lennénk, ha nem tudnánkhinni azoknak a tanúknak, akik látták az üressírt. Akik látták a Feltámadottat. Azoknak, akik együtt ettek vele. Megérintették ésmeggyőződtek arról, hogy akit látnak ugyanaz a Jézus,akit már olyan jól ismertek. Föltámadottteste azonos azzal, amelyet megfeszítettek, magánviseli a szenvedés stigmáit, de már az isteniélet részese és a megdicsőült testtulajdonságával rendelkezik.
A föltámadás amegtestesülés csúcspontja. Ezért a húsvéta kereszténység legnagyobb ünnepe. BizonyítjaKrisztus istenségét s mindazt, amit tett éstanított, és megvalósítja a javunkra tettisteni ígéreteket. Továbbá a Föltámadott,a bűnnek és a halálnak legyőzője megigazulásunkés föltámadásunk forrása:föltámadásától kezdve nyújtjanekünk a gyermekké fogadás kegyelmét, amivalóságos részesedés az egyszülöttFiú életében; s végül, az időkvégén Õ fogja feltámasztani a mi testünketis.
Mi, keresztények, ne a halottJézust keressük! Siessünk a Feltámadott eléujjongó allelujával! Krisztus, a mi reményünk,győzött a halálon. Tőle kívánok kedvesHíveimnek és a paptestvéreknek allelujás,boldog húsvéti ünnepeket. Ámen.