Augusztus 15. Nagyboldogasszony, azaz Szûz Mária mennybe vételének napja, egyben Magyarország patrónájának ünnepe. Ez a katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe. Legrégibb elnevezése: dormitio (elalvás) vagy pausatio (elpihenés), azaz Mária elszenderülésének, halálának a napja.
2015. augusztus 16., 12:242015. augusztus 16., 12:24
Szûz Mária mennybe vételének dogmáját, amely szerint Jézus anyja a földi létbõl testével-lelkével együtt egyenesen a mennyei boldogságba jutott, 1950. november 1-jén hirdette ki XII. Pius pápa Munificentissimus Deus kezdetû apostoli konstitúciójával.
Az õsegyházig nyúlik vissza a hagyomány, hogy Jézus Krisztus nem engedte át a földi enyészetnek édesanyja, Mária holttestét, hanem röviddel halála után föltámasztotta, és magához emelte a mennyei dicsõségbe. Az ünnep meglétérõl a 7. századtól tanúskodnak írásos emlékek, Mária mennybe vitelét 847-ben IV. Leó pápa tette hivatalos ünneppé. Az 1446. évi Müncheni Kódexben találkozni elõször magyar elnevezésével: „Marianac fel menbe vetele”.
Napjainkban az ünnep Jézus édesanyja mellett tágabb értelemben minden édesanyának, minden nõnek szól, akik a nõiség méltóságát viselik.
Magyarországon Szent István király avatta ünneppé Nagyboldogasszony napját. Az államalapító király minden évben erre a napra, augusztus 15-ére hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot, hogy törvénykezést tartson. Élete vége felé, már betegen, ezen a napon ajánlotta fel az országot Szûz Máriának, és 1038-ban ezen a napon halt meg. A felajánlás nyomán a magyar történelem évszázadaiban a közjogban is érvényesült a Regnum Marianum eszme, amely szerint Magyarország Mária országa. Nagyboldogasszony ünnepe egyben Magyarország patrónájának napja is, a Mária-kegyhelyekre való zarándoklatok, körmenetek, búcsúk ideje.
A katolikus egyházban a Mária-napok között Nagyboldogasszony napja a legbensõségesebb, legmagasztosabb ünnep, amelyhez számos legenda és népszokás fûzõdik. Mindenekelõtt ilyen a Mária-virrasztás magyar hagyománya, amely azon a hiten alapul, hogy ezen a napon a napfelkeltében meg lehet látni a „Napba öltözött asszonyt”, akirõl az Újszövetség a Jelenések könyvének 12. fejezetében tudósít.
A másik ismert hagyomány a virágokból összeállított Mária-koporsó készítése vagy a virágszentelés. A megszentelt, illatos füveket és virágokat késõbb a halott koporsójába tették, hogy Máriához hasonlóan õ is dicsõségre jusson. A megszentelt füveket, virágokat olykor az épülõ ház alapjába, másutt a csecsemõ bölcsõjébe vagy a fiatal pár ágyába helyezték. Úgy tartják, hogy e nap idõjárásából a termésre is következtetni lehet: ha a Nagyboldogasszony napja fénylik, jó lesz a bortermés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központja szemléletformáló és gyakorlati alapképzésre hívja az egyházmegye házaspárjait.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!