A fény felé a rácsok világából

A családtagok mellett barátok, ismerősök, a marosvásárhelyi Kistemplom református közössége, érdeklődők sokasága töltötte meg zsúfolásig a termet. A marosvásárhelyi Kistemplom egykori lelkipásztora karizmatikus személyiség volt, türelem és tolerancia jellemezte, kedvesen fordult az emberek felé, mesélte Ötvös József vártemplomi lelkipásztor. Rámutatott, a néhai püspök még akkor is, amikor elutasító választ adott, úgy mondta azt, hogy a hozzáforduló szeretett volna bocsánatot kérni.

A Pro Semjén Egyesület megbízásából, debreceni és nagyváradi forgatócsoport alkotómunkája nyomán készült el a Jobb az Úrban bízni című dokumentumfilm, amely Csiha Kálmán (1929–2007) életét úgy mutatta be, ahogyan azt a szűk környezete, a család, a barátok láthatták. Ötvös József a film jelentőségéről beszélve arra hívta fel a figyelmet, mennyire fontos, hogy a mai generáció megőrizze Csiha Kálmán nemzedékének az emlékét.

Ki is volt Csiha Kálmán, az ember? Az életrajzi adatokon túl egy valóban érző szívű ember, apa, férj, nagyapa, akinek nagyon fontos volt a családja, de ugyanolyan fontos volt a gyülekezete és az a nagyobb közösség, amelyet egész életén át szolgált.

A marosvásárhelyiek büszkék voltak püspökükre, nagy-nagy szeretettel vették körül, ahogy ez alkalommal is nagy szeretettel emlékeztek meg róla.

Talán nem volt a teremben olyan személy, akit ne érintett volna meg élettörténete, annak valamelyik kis szegmense. Hiszen a közösségéért szolgálatot vállaló lelkipásztor a börtönrácsok mögött is megmaradt igaz embernek, de még ifjúkorában, amikor elkezdődött a családjának a meghurcoltatása, sem tört meg, bízott, hitt, erős volt.

Példaértékű volt az élete fiatal férjként, majd olyan apaként, aki akkor látja először gyerekét, a börtönből szabadulva, amikor az már hatéves, aki úgy tölti fogságát, hogy nem önmagáért aggódik, hanem azért, hogy a családja ne aggódjon érte, aki a rácsok világából képes a fény felé figyelni és az égből érkező fényre összpontosítva túlélni a megpróbáltatásokat, a lelki és fizikai erőszakot, aki szabadulása után sem érez bosszúvágyat.

A filmben a néhai püspök is beszél életéről, megpróbáltatásairól. „Életem a fények és a rácsok világa volt” – mondja, hozzátéve, hogy a rácsok a földből jönnek, a fény viszont az égből. A fény mentette meg, tette hozzá, rámutatva, hogy soha nem érezte magát fogolynak. Megszólal a filmben a néhai püspök testvére, Csiha Csaba is, lánya, Nagy Csiha Emese, aki gyerekkoráról, apjával való első találkozásáról, szülei gógánváraljai szolgálatáról mesél, arról a boldogságról, amelyet ott élt át a család az apa szabadulását követően.

Nagy Attila, a vej apósához fűződő kapcsolatáról mesél, illetve az unokák is elmondják nagyapjukhoz fűződő élményeiket. „A filmet maga Csiha Kálmán készítette, nekem csak annyi volt a dolgom, hogy az önéletrajza és prédikációi, valamint a család által elmondottak alapján összerakjam. De ez nem volt könnyű feladat” – mesélte Balla Tünde szerkesztő.