Fotó: A szerző felvétele
2011. február 04., 10:442011. február 04., 10:44
Tavaly a szolidaritás évét tartották, amikor a szegénység leküzdése volt a fő cél; a 2011-es esztendőt az Európai Unió azoknak ajánlja, akik az önkéntességnek szentelik az idejüket. Egy felmérésből kiderült, hogy a fejlett országokban a tíz megkérdezettből három valamilyen formában folytat önkéntes tevékenységet. A megkérdezettek közel 80 százaléka érzi úgy, hogy az önkéntesség fontos része az európai demokráciának, mert előtérbe helyezi a társadalmi szolidaritás, tolerancia és a másság értékeit, és előnyöket hoz számára és a közösség számára. Sajnos nálunk nem csak az arányok különböznek, a felfogás is egészen más. Az önkéntesség fogalmát a kötelezővé tett közmunkával a múlt rendszernek sikerült teljesen lejáratnia – vélik a gyulafehérvári Caritas illetékesei. Ugyanakkor az a társadalmi középkategória, mely hajlana az önkéntes tevékenységek kifejtésére, megélhetése biztosítása érdekében inkább túlórát vagy többletmunkát vállal. Mégis az elmúlt években bizonyos áttörésről lehet beszélni.
A húsz éve hét erdélyi megyében működő gyulafehérvári Caritas valamikor egyetlen alkalmazottal kezdte tevékenységét. Napjainkban félezer alkalmazottal és ugyanannyi önkéntessel rendelkezik. Ugyanakkor nagyon sok külföldi – főként német és osztrák – segíti a szervezet munkáját, akik általában egy-egy évet töltenek Erdélyben. „Az ötszázból háromszáz önkéntesünk stabil, rájuk bármikor számíthatunk. A többit bizonyos akcióinkra szoktuk felkérni” – avat be a szervezet működésébe az önkéntesek programfelelőse, Molnár Judit.
Kérdésünkre, hogy a rendszerváltás óta eltelt több mint húsz év után az állami szervek nem veszik-e tolongásnak az önkéntesek tevékenységét, Molnár Judit elpanaszolta: „Sajnos annak veszik. Míg külföldön teljesen természetes, hogy egy szervezet tagjai besegítsenek a közösség életébe, nálunk kétkedve tekintenek ránk. Marosvásárhelyen például három hónapunkba tellett, amíg megszereztünk mindenféle jóváhagyást, hogy bejuthassunk a gyermekkórházba. Az első hónapokban az asszisztensnők kinéztek onnan, valóságos konkurenciát látva bennünk. Holott szó sincs ilyesmiről. Több mint fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy megbarátkozzanak önkénteseinkkel, és ők hívjanak minket” – eleveníti fel a nem túl könnyű kezdetet Molnár Judit. Ugyanezt támasztja alá a szervezet egyik marosvásárhelyi önkéntese, Ábrán Csilla is. A Bolyai Farkas Gimnázium tizenkettedikes tanulója szerint az elején mindenki csúnyán nézett rájuk. A foglalkozások során, amikor festés közben a beutalt gyerekek véletlenül összekenték az asztalokat, a személyzet csípős megjegyzéseket tett. „Most már látni az orvosok, asszisztensek tekintetén, hogy várnak minket, örülnek nekünk” – állítja a végzős gimnazista. Csilla és hasonlóan gondolkodó társai hetente kétszer vesznek részt a Caritas önkéntességi programjában. „Nem könnyű, fizikailag megvisel, mert mindig fáradtan térek haza. De lelkileg teljesen feltölt. Minthogy a számítógép előtt üljek, vagy tévésorozatot nézzek, inkább a gyerekek felvidítására fordítom az időmet, energiámat” – mondja a 18 éves lány. Mint hozzáteszi, azzal, hogy mesét mondanak, kifestőznek, játszanak nem csak ő és társai visznek színt a kórház falai között fekvő gyermekek életébe. Mindez fordítva is érvényes. „Nagyon sok ajándékot, szeretetet kapunk tőlük” – állítja. Hasonlóan érez Márton András, a Caritas igazgatója is. Megfogalmazásában az önkéntesség nem csak segélynyújtás, annál sokkal több: az alapvető bizalom jele, a társadalom mentálhigiéniájának a tükre.
Tekintettel a hazai sajátosságokra, az önkéntesség évében a Caritas az alábbiakat tűzte ki célul: az önkéntes tevékenység előtt álló akadályok csökkentése és kedvező feltételek teremtése, az önkéntes szervezetek megerősítése és az önkéntesség minőségének javítása, a tevékenység elismerése, illetve az önkéntesség értékével és fontosságával kapcsolatos tudatosság növelése. Az önkéntesség fő céljait a szervezet a segítés kultúrájának előmozdításában és terjesztésében látja, minél több önkéntest szeretne bevonni a szociális munkába, intézményes szakmai kereteket próbál biztosítani az önkéntesek számára.
Az önkéntesség népszerűsítését a május 9–15. közötti Önkéntesség Hetén kezdik el. A Caritas Maros, Hargita, Kovászna és Hunyad megyében olyan önkéntes akciók szervezésére készül, amelyek megmozgatják, cselekvésre ösztönzik a közösséget. „Ezekkel kívánjuk megmutatni, hogy összefogással akár rövid idő alatt is tudunk látható, eredményes munkát végezni” – vázolja a tavaszi akció lényegét Ludescher László, a szervezet szociális ágazatának vezetője. A nyáron 8. alkalommal szervezik meg az önkéntesek képzőtáborát, melynek célja, hogy a gyulafehérvári főegyházmegye különböző részein tevékenykedők találkozhassanak, közösen tanuljanak. Az idei rendezvény újdonsága, hogy júliusban munkaprogramok is lesznek, amelybe a szervezők a helyi közösséget is be szeretnék vonni.
Nem marad el a hagyományos év végi számadás sem, melyet ezúttal is ünnepélyes keretek között szerveznek. Az Önkéntesség Európai Évét a Caritas november 19-én gálával zárja. Ekkor ünnepelik meg azokat a programokat, amelyek az önkéntesek munkája révén működnek.
Maros megyében a már működő önkéntes programokat folytatják idén is. Ilyen például a kórházi meseolvasó program mellett a korrepetáló program, melynek haszonélvezői a hátrányos helyzetű gyerekek. Célja a tanulásban lemaradottak felzárkóztatása, szocializációja. Vannak önkéntesek, akik egyénileg végzik ezt a fajta tevékenységet. Heti egy-két alkalommal ellátogatnak egy-egy idős, beteg emberhez, bevásárolnak, számlákat fizetnek, beszélgetnek, felolvasnak vagy a háztartásban segédkeznek. Marosvásárhelyen a Teréz anyáról elnevezett központban néhány hónapja az időskorú önkéntesekből álló csoport is elkezdte tevékenységét. Ők az öregek otthonában élőket látogatják. Az idei tervek között szerepel a gyerekotthonok látogatása is.
Kézdivásárhelyen Ráduly Attila, a helyi Zöld Nap Egyesület elnökének előadásával vette kezdetét az Önkéntesség Európai Éve. A civil szervezet vezetője szerint azt kellene tudatosítanunk, hogy bizonyos, önkéntes munkával elvégzett tevékenységekkel a saját és gyerekeink jövőjét építjük. „Közösségünk fejlődéséhez mindenkinek személyesen, a saját munkájával kell hozzájárulnia. A civil szervezetek tevékenységük megtervezésében hosszú távon gondolkoznak” – hangoztatta előadásában Ráduly. Romániában jelenleg 62 ezer civil szervezet létezik, ezeknek összesen több mint 90 ezer alkalmazottjuk van. Kiemelte: fontos, hogy a civilek összefogjanak és együtt dolgozzanak. Az önkéntes munka fontosságát hangsúlyozta olyan esetben is, amikor munka nélküli valaki, de az önkéntes tevékenység elfoglaltságot jelent számára, és ettől hasznosnak érezheti magát.
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központja szemléletformáló és gyakorlati alapképzésre hívja az egyházmegye házaspárjait.