„A török uralom alatt kétségkívül hozzájárult a keresztény közösségi identitás megtartásához, a kultúra megóvásához. A társadalmi befolyáshoz vagyon is járult, még a második világháború előtt is gazdag volt, óriási erdőségei, agrárbirtokai voltak, saját nyomdával, kiadóval, egyetemmel rendelkezett, és megőrizte még a török hódoltság idején létrejött állam az államban jellegét” – mondta a Krónikának a szakértő. Megjegyezte: a magyaroknál a felvilágosodás és a polgárosodás egészen más fejlődési pályát adott a társadalomnak, az egyházaknak.

„A főpapok jelentős része fedett titkosszolgálati tiszt vagy együttműködő volt, ma is az, és a bukaresti sajtó szerint a mostani pátriárka, Daniel, Ceaușescu külpolitikai kampányait segítette az egyház külkapcsolati titkáraként. A helyzet ugyanakkor nem fekete-fehér. Iustin Marchiş főapát például bevallotta, hogy együttműködött a Szekuritátéval, az egyházon belül mégis a nyugatos reformpárthoz tartozik, magyar ügyekben pedig korrekt nyilatkozatokat tett” – hívja fel a figyelmet az árnyalatokra Barabás T. János.

Az egyház gazdagságával kapcsolatban ugyanakkor példaként említette, hogy Moldva erdőállományának körülbelül egyharmadát tulajdonolja. „Vállalatai, nyomdái, egyetemi-egészségügyi intézményei vannak, vagyonát több milliárd dollárra becsülik” – tette hozzá. Mint hangsúlyozta, a mostani egyházi gazdasági entitás a kommunista rendszert domináló titkosrendőrség hálózatából jött létre, és maga is titkos hálózatként működik. „Vagyis homályosak a belső viszonyai, törvényei, az állam nem ellenőrzi pénzügyeit, kooptálással vesz fel vezetőket, központosítja a döntést és az információ mozgását, korrupt viszonyokban intézi gazdasági ügyeit, az előléptetés a bizalomtól és nem az érdemtől függ, s minden pozíció, tisztség pénzbe kerül” – mondta Barabás T. János, hozzátéve, hogy minderről terjedelmesen írt a román média.

Az elemző kiemelte a nacionalista, legionárius-szimpatizáns megnyilvánulásokat is, így például az Ortodox Fiatalok Szervezetének szerepvállalását a román fasisztoid Új Jobboldal (Noua Dreapta) társaságában az úzvölgyi temető meggyalázásában. Hozzátette azt is, hogy

A minap közölt A Nagy Fehér (Marele Alb) című Recorder-film apropóján megszólalt Mădălin Hodor történész, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) tudományos kutatója is. A szakember Facebook-oldalán megerősítette, hogy Daniel pátriárka a Szekuritáté besúgója volt. Azt is nyomatékosította: az egyházi vezetőnek a kommunista titkosrendőrséggel folytatott együttműködése nemcsak besúgásból állt, hanem annál jóval szerteágazóbb volt, akárcsak az egész román ortodox egyház és a kommunista állam viszonya.

„A Szekuritátéval való együttműködés mellett a BOR vezetői (ide az egykori és a jelenlegi vezetőségből is említhetők nevek) a rendszer melletti propagandaakciókban vettek részt a román diaszpóra körében, a nemzetközi eucharisztikus fórumokon, igyekeztek beépíteni vagy a bukaresti rezsim mellé állítani a külföldön élő román közösségeket” – fogalmazott Hodor. Szerinte az ortodox egyház ügyletei, az azokat övező korrupció még 1989 előtt született, azokat most magasabb szinten művelik, az „állam az államban” pozícióból.