„Ugyanis, bár azt megtudjuk, hogy telefonos, kérdőíves lekérdezéssel készült, az nem derül ki, hogy a mostani felmérésben szereplő tíz ország a referenciaként használt 2013-as felmérésben rögzített (azaz csak ezekből lehetett választani), vagy szabadon választható volt-e (azaz a válaszolónak kellett-e felsorolnia bizonyos számú országot a preferenciái szerint). És azt sem tudjuk, hogy az INSCOP mintájának reprezentatív jellege a magyar lakosság arányos képviseletére is vonatkozik-e. De ha ezektől eltekintve az eredményeket nézzük, akkor valóban megállapítható egy több mint tíz százalékos (egészen pontosan 10,4 százalékos növekedés (a 2013-as (!) 29,3 százalékról 39,7 százalékra) a Magyarországhoz viszonyulás terén, de ez inkább értelmezhető a zsigeri gyűlölet – némi és konjunkturális – enyhüléseként, mint szimpátiaként. És bár a felmérésről beszámoló román források egyike sem próbál erre az elemre magyarázatot találni (holott a Spanyolországra és Olaszországra vonatkozó, nagyjából hasonló mértékű növekedésre igen!), sőt, a »progresszív« kiadványok (Adevărul, HotNews) megpróbálják ezt az elemet Ukrajna hibahatáron belüli növekedése mögé bújtatni (alig 2,5 százalékos növekedés egy azóta háborúba keveredett és a médiában óriási pozitív médiakampányban részesült ország iránt, mely még így is csak 3,6 százalékkal előzi meg Magyarországot!), arra enged következtetni, hogy

– mutatott rá Pászkán.

korábban írtuk

Nagyot nőtt a Magyarország iránti szimpátia a románok körében tíz év alatt

Jelentősen nőtt azon romániai polgárok aránya az elmúlt tíz évben, akik szimpátiával tekintenek Magyarországra – derül ki egy friss felmérésből.

Az orbáni kiállás fontossága

Ez elemző indoklásként kifejtette: az utóbbi fél-egy évben készült felmérések egyre határozottabban jelzik a román társadalomban növekvő igényt az EU-s intézmények és a nagy(obb) hatalmak irányában kevésbé szolgalelkű és a határon túli (jelenleg elsősorban a magyarhoz hasonlóan etnocídiummal fenyegetett ukrajnai román) közösséget határozottabban védő politikai osztály iránt.

„A román társadalom ezen rétege számára az Orbán Viktor kormányfő által képviselt minta és az ebből Magyarországra is kiterjedő szimpátianövekedés (mely jóval magasabb lehet a körükben, mint a felmérés által jelzett országos átlag, hiszen nem tudjuk, hogy a válaszolók körében mekkora arányt képviseltek a szuverenista érzelműek), legalábbis egyelőre, felülírni látszik az évtizedek, sőt, több évszázada felépített és – politikai rendszertől és államberendezkedéstől függetlenül – gondosan kezelt magyarellenességet.

(Ez szokta megzavarni a magyar »széplelkeket«, akik azt próbálják elhitetni – nem egyszer személyes érdekből –, hogy a román társadalomba való »beilleszkedést« – melynek módját és, főleg, tartalmát soha nem szokták kifejteni – csak a magyar közösség akaratának hiánya akadályozza.) Ezt támasztja alá, hogy a Magyarországgal kapcsolatos eredményt – legalábbis eddig – kizárólag a bizonyos mértékig az AUR-ral szimpatizáló, de mindenképpen szuverenizmuspárti R3media emelte ki, teljesen leválasztva az Ukrajnával kapcsolatos eredményről, holott ez a kiadvány a romániai magyar közösség jogkövetelési és jogérvényesítési törekvéseit általában negatív felhangokkal kezeli. Az okok pedig nem túl bonyolultak:

Ugyanakkor a romániai román közösség agymosása olyan régóta zajlik (melynek a moldovai román közösségre való kiterjesztése éppen folyamatban van), hogy ez a közösségi tudatalatti részévé vált, mely ezáltal szokványos időkben látens, láthatatlan, de rendkívül könnyen és gyorsan felszínre hozható és tudatossá tehető. Tehát az INSCOP-felmérés által mutatott változás egyelőre csak olyan »kilengésnek« tekinthető, melyből nem tanácsos messzemenő következtetéseket levonni” – figyelmeztetett Pászkán Zsolt.

„Sunyi” és „véresszájú” magyarellenesek

Mindennek kapcsán rákérdeztünk: várható, hogy egyes ellenérdekelt bukaresti körök ennek nyomán fokozzák a Magyarország- és magyarellenes propagandát a román médiában és közbeszédben. Az elemző szerint a kérdésben szereplő körök – nagyon leegyszerűsítve – két nagy csoportra oszthatók: a sunyi és a véresszájú magyarellenesekre. Az előbbiek, most éppen „progresszív”, „fősodor-párti” köntösben,

„A nemzetközi helyzet most éppen úgy hozza, hogy ehhez nemcsak belső, hanem külső, különféle szponzorok (az eurokrácia által felügyelt EU-s intézmények, bizonyos EU-s és nem EU-s államok nagykövetségei, kormányai, kormányzati intézményei, – elsősorban egyesült államokbeli – oligarchikus források által finanszírozott NGO-hálózatok stb.) által biztosított erőforrások is rendelkezésre állnak és ezeket a szponzorok hasznára végzett »bérmunka« (ne feledjük, ezek a körök engedélyezték Románia területén a CIA titkos kínzóközpontjainak a működését is!) mellett a saját, a magyar közösség etnocídiumára irányuló céljaik megvalósítására is fordíthatják, a szponzorok szavatolt félrenézése közepette. Ezek részéről a média- és közbeszédi kampány folyamatos, szinte már kényszeres, ami ezáltal csak a hisztéria szintjére fokozható. Ami, persze, nem zárható ki, de elsősorban az európai parlamenti választásig” – mutatott rá.

„E csoportnál jelenleg pont azt tapasztalom, hogy némi nyugtalanságot kelt a körükben Magyarország, a magyar kormány és személyesen Orbán Viktor kormányfő népszerűségének növekedése a szuverenista táboron belül, mert úgy érzik – szerintem tévesen –, hogy ez a romániai magyar közösség iránti szimpátia növekedéséhez is vezet majd, amit viszont a nyílt sovinizmusuk elfogadhatatlannak tart és ezért ezzel kapcsolatosan körülbelül egy éve némi vita alakult ki a véresszájúak körében. A fentiek alapján összességében nem számítok látványos javulásra, mert túl sokak számára előnyös és hasznos a jelenlegi állapotok fenntartása” – vázolta a helyzetet az elemző.

Sem akarat, sem képesség nincs magyarokkal kapcsolatos szemlélet megváltoztatására Romániában

Felvetésünkre, hogyan lenne még inkább növelhető Magyarország ázsiója Romániában, illetve hogy ez egyáltalán lehetséges-e, kifejtette: jelen pillanatban ehhez a román társadalom formális és informális irányítói részéről sem akarat, sem képesség nincs.

„Ráadásul úgy vélem, hogy a román nemzetet – minden látszat ellenére – olyan vékony, látványos, de rendkívül felszínes máz tartja össze, melynek tartósságát eddig nem tesztelték nagyobb megpróbáltatás, egzisztenciális válság körülményei között (ahányszor igen, mint például az Erdély iránti igény előnyben részesítése Besszarábia rovására 1916-ban, akkor a merkantilista igények rendre felülírták a »nemzeti« összetartozást; de ugyanezt látjuk jelenleg az ukrajnai románok esetében is), és melyben a magyarellenesség nem egyszerűen egy tényező a sok közül, hanem az egyik fő – szinte minden többit: nyelv, vallás stb. felülíró – kötőelem. Így aztán

Ez, persze, nem zárja ki egy spontán változás lehetőségét, különösen akkor, ha a szponzorok befolyása alatt álló politikai osztály és agitprop csoportok (igazságügy, média és NGO-k) egzisztenciális kérdéssé változtatják a jelenleg még csak csíraként létező szuverenista irányzatok elleni harcot és ez akár jelenleg még csak nem is sejtett mértékű törésekhez vezethet a romániai társadalmon belül. De ezekben a Magyarországhoz és a magyarokhoz való viszony már, ugyan katalizálóként ható, de csak másodlagos kérdésként merülne fel” – hangsúlyozta a Krónikának Pászkán Zsolt.