GM: különböző forgatókönyvek

A GM – amely az említett márkákon kívül még Chevrolet, Pontiac és Buick járművekkel van jelen a piacon – elsősorban kisteherautó- és várositerepjáró-modelleket gyárt GMC márkanév alatt. A detroiti központú autógyárnak június 1-jéig kell végrehajtania a gyökeres átszervezést, máskülönben a kormány csak május végéig biztosítja a működéshez szükséges forgótőkét.

A GM eredetileg azonban nem akarta feladni a GMC-t, azt tervezte, hogy egyesíti a Buick, a Pontiac és a GMC értékesítési hálózatát, de megtartja mindhárom márkát. Az a kormányzati szakértői bizottság azonban, amelyet Barack Obama jelölt ki a csőd közelébe került amerikai autóipar átszervezésének felügyeletére, megkérdőjelezi az értelmét annak, hogy a GM szinte ugyanolyan teherautókat és terepjárókat bocsásson ki Chevrolet és GMC márkanévvel is. Az Egyesült Államokban 2133 GMC-márkaképviselet működik, a GM márkák közül ezt csak a Buick, a Pontiac és a Chevrolet előzi meg, utóbbi vezet 3812 képviselettel.

Amúgy a Saturn megvásárlására állítólag több érdeklődő is jelentkezett, és márciusban a Hummerre is kaptak ajánlatot. Emellett a GM ingyen túladna a Saabon. A svéd autógyár ugyanakkor hangsúlyozza: elég forrással rendelkezik ahhoz, hogy folytassa tevékenységét az átszervezési időszak alatt. Sajtóértesülések szerint a fizetésképtelen társaságért 20 komoly érdeklődő jelentkezett: pénzügyi befektetők és nemzetközi autógyárak is.

Jan-Ake Jonsson, a Saab Automobile AB ügyvezető igazgatója szerint tíz kiválasztott érdeklődővel részletesen áttekintik a cég helyzetét, majd tovább szűkítik a listát, és végül két-három partnerrel kezdenek konkrét tárgyalásokat – mondta Jonsson. A cél az, hogy május végére, június elejére befektetőt találjanak. A mintegy 4 ezer főt foglalkoztató vállalat évek óta veszteséggel dolgozik, és februárban csődvédelmet kért.

A GM a szintén bajban lévő Opel helyzetének javításán is dolgozik: a túlélésért küzdő cégért összesen hat társaság érdeklődik. A hatból csupán két érdeklődő érkezett a járműiparból, és egyik sem a Fiat, pedig elemzők szerint az olasz autógyár és az Opel összeolvadásból jelentős előnyök származhatnának mindkét fél számára. A lehetséges szakmai befektetőkről ezenkívül még annyit tudni, hogy egyik sem németországi.

A GM úgy próbálja vonzóbbá tenni az Opelt, hogy nem vételárat kér, hanem azt várja a lehetséges befektetőktől, hogy tegyenek bele legkevesebb 500 millió eurót a létrehozni tervezett új vállalkozásba. Az Opel túléléséhez szükséges 3,3 milliárd euró fennmaradó részét a GM tervei szerint bankok adnák össze német állami garanciavállalás mellett, és beszállnának a gyár munkavállalói és az Opel-márkakereskedők is.

A tervek szerint az Európában értékesített valamennyi új Opel gépkocsi után a kereskedők befizetnének 150 eurót egy közös alapba a következő három évben, majd az így összegyűjtött 400-500 millió euróval 20 százalékos tulajdonrészt szereznének a gyárban. Ennek a konstrukciónak egy előfinanszírozási változata is szerepel a tervek között arra az esetre, ha az Opelnek azonnal szüksége lenne az összegre.