Végzetes hibák az önéletrajzban

Sokan annak tulajdonítják sikertelen álláskeresési próbálkozásaikat, hogy a legtöbb nekük való pozíciót már előre levajazzák, elnyerésükre egy kapcsolatok nélküli külső jelentkezőnek eleve nincs esélye, a hirdetést pedig csak formai okok miatt teszik közzé. Eközben nem veszik észre, hogy azért akadnak fenn már az első rostán, mert önéletrajzukban végzetes hibákat követtek el – derül ki a HVG magyarországi pénzügyi és gazdasági hetilap által készített, öt végzetes hibát ismertető összeállításából.

Gazda Árpád

2007. november 27., 00:002007. november 27., 00:00

A fejvadászok és a vállalatok személyzeti osztályainak szakemberei az egyszerûen és informatívan megszerkesztett önéletrajzokat sokkal jobban szeretik, mint a túlságosan részletes vagy az idõben igen messzire visszanyúló irományokat. Ha az alapvetõ, és szinte biztosan végzetes hibákat sikerül kiirtani az önéletrajzból, az már fél siker. De legalábbis a legtöbb esetben belépõt jelent a szûrõrendszer következõ fokozatához.

1. hiba: hiányzó dátumok

Sokan – annak érdekében, hogy elkerüljék az életkor vagy a tapasztalatszerzési idõ hossza miatti megkülönböztetést – nem adják meg pontosan, hogy mikor fejezték be az iskoláikat, vagy korábbi munkahelyeiken mettõl meddig dolgoztak. Pedig a pozíciók betöltésért felelõs szakemberek az önéletrajzokat sokkal inkább az alkalmatlanok kiszûrésére, semmint az alkalmasak megtalálására használják. Egy fejvadász vagy humánerõforrás-menedzser szempontjából a hiányzó adatok egyértelmûen arra utalnak, hogy a jelölt el akar titkolni bizonyos – például a túl gyakori munkahelyváltásokra vagy a túl hosszú munka nélküli periódusra utaló – információkat. És ez nem az, amivel meg lehetne ragadni mindazokat, akiknek használatára az önéletrajz íródott. Bár ez sem a legjobb megoldás, de adott esetben a munkahelyek és munkakörök lajstromozása helyett – ha mindenképpen szükségesnek tûnik – érdemes az elmúlt öt-tíz évben szerzett szakmai tapasztalatokat felsorolni az önéletrajzban.

2. hiba: eladási hiányosságok

Az önéletrajzban szereplõ túl sok megalapozatlan követelés vagy a túlságosan sok szakmai zsargon nem segít „eladni\" a jelentkezõt. Az önéletrajz olyan marketingeszköz, amelyet úgy kell megtervezni, hogy nyilvánvalóvá tegye a kandidáló szakmai képességeit és erõsségeit, s az olvasóban az alkalmasság érzetét alakítsa ki. A jó CV hatásos képet fest tulajdonosának piacképességérõl, s képes lehet interjúlehetõségek egész sorát megnyitni.

3. hiba: elmerülni a múltban

Az egyik legnagyobb hiba, ha az önéletrajz évtizedekre visszamenõleg részletesen taglalja a jelentkezõ életútját. A CV nem azonos a biográfiával, így felesleges minden apró részletre kitérni. A hosszú évekkel korábbi történések, munkahelyek, tapasztalatok a legtöbb esetben irrelevánsak a mostani alkalmazás szempontjából. Mivel pedig a felvételt intézõ szakemberek az önéletrajzokat az alkalmatlanok kizárására használják fel, mindazokat az önéletrajzokat, amelyek megfejtése túl sok munkával járna, eleve a „nem felelt\" feliratú iratrendezõbe teszik. Persze a „Korábbi tapasztalatok\" címszó alatt össze lehet foglalni a korábbi idõszakok néhány fordulatát, de érdemes a részletekkel az utolsó, legfeljebb tíz év munkáira, tapasztalataira, szakmai kompetenciáira szorítkozni.

4. hiba: a tanácsadókénti megnevezés

Sok jelölt elõszeretettel jelöli meg jelenlegi tevékenységének mibenlétét ezzel a kifejezéssel: tanácsadó. Az alkalmazó szempontjából azonban éppen ez a „Nesze semmi, fogd meg jól!\" kategóriája. Ez alól csak az jelent kivételt, ha sikerül részletesen megfogalmazni s projektekhez kapcsolni a konzultánsi munkát. Egyébként a tanácsadói státus a HR-esek olvasatában a munkanélküli vagy a parkoló pályára állított szinonimája. Ezek pedig nem vonzó fogalmak.

5. hiba: irreleváns információk

A fejvadászok és a HR-esek többsége egyetért abban, hogy az adatok szintjét meghaladó személyes információkat nem helyénvaló vagy szükségtelen az önéletrajzban szerepeltetni. Egyesek pedig kifejezetten azt gondolják, hogy a CV-hez fotót mellékelni a létezõ legrosszabb húzás. E nézetüket azzal indokolják, hogy az önéletrajz megírása az egyetlen olyan lehetõsége a jelöltnek, amelyet teljesen ellenõrzése alatt tarthat. Minden olyan dolog, amely ezt a kontrollt gyengíti – ilyen például egy vitatható minõségû fotó –, lehetõleg el kell kerülni. Mivel az egy-két oldalas dokumentum eldöntheti, hogy a jelöltet esetenként több száz másik közül behívják-e interjúra, így minden benne szereplõ szó jelentõségteljes, mert ezek alapján fogadják el vagy utasítják el a felkínált szakértelmet, tapasztalatokat és a CV-n átszûrõdõ személyiségjegyeket.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei