Interjú érkezéstől távozásig

Legközelebb természetesen már másképp indulnak neki a találkozásnak a potenciális új munkaadóval, azonban néhány jó tanács még mindenkinek jól jöhet. Így például jó vigyázni arra, hogy ne túl korán, de nem is a megegyezett idõpont utolsó percében érkezzen valaki az interjúra. Legjobb öt perccel korábban a megbeszélt helyszínen lenni, és miután a recepción vagy a titkárságon mosolyogva, magabiztosan bemutatkozott, jelzi, hogy kit keres. Ha hellyel kínálják, jó, ha van szakkönyv, vagy szakmai lap kéznél. Jó benyomást kelt, ha azt látják, a jelentkezõ minden percét a szakma elmélyítésével tölti.

Érkezéskor a házigazda nyújtja a kezét, kivéve, ha hölgy a jelentkezõ, mert akkor a nõ ad kezet elõször. Ha az álláskeresõ hölgy, és izraeli céghez jelentkezik, akkor inkább ne nyújtson kezet, mert ott ez akár udvariatlanságnak is számíthat. A bemutatkozást követõen egyszerre foglaljon helyet a munkáltatóval, miután helylyel kínálták. Fontos, hogy az interjút vezetõ személy jelölje ki, hová üljön. Legyen mindig önéletrajz a munkakeresõnél, még akkor is, ha már korábban el kellett küldenie. Ugyanakkor nem árt, ha névjegykártya is van az álláskeresõnél, amelyen a név, a cím (e-mail is) és a telefonszám mellett fel van tüntetve a végzettségnek megfelelõ titulus. Aki állást keres, készíttessen magának hófehér, egyszerû névjegyet. Illetlenség céges névjegyet átadni, de nem tanácsos mindenféle olcsó, cifra kártyát készíttetni.

A kávé, tea, ásványvíz oldja a feszültséget, barátibbá teszi a beszélgetést, ezért bátran el lehet fogadni a kínálást, de egyszerre csak egy dolgot tanácsos kérni. A vizet tilos elsõ hajtásra meginni, de nem illik a pohárban hagyni sem. Kávézáskor a cukrot a kiskanállal kell a csészébe tenni, és lehetõleg zaj nélkül illik elkeverni. Nem szabad a csészéhez kocogtatni a kanalat, és nem szabad azt lenyalni, egyszerûen a csészealjra kell fektetni. A csészét mindig a csészealjra kell visszahelyezni. A kisujjat, mint az köztudott, nem illik eltartani a csészétõl, de nem illik marokra fogni sem. A leghelyesebb a fülénél fogva emelni a szájhoz. A szürcsölés, csettegés, cuppogás minden formája tilos.

A www.lapcsalad.hu internetes portálon közölt írás szerint, aki hosszasan kavarja a kávéját, akkurátus, elgondolkodó ember, aki nehezen hozza meg döntéseit. A hirtelen lendületû ember, akit nem érdekel, mit gondolnak mások, messzirõl hajítja a cukrot a kávéjába. Ha a kávé kicsap a csésze szélén, azt nem törli fel, azt tanácsolják a munkáltatónak, jó, ha óvatosan bánik az illetõvel. Aki azonban óvatosan a kiskanállal helyezi a cukrot a kávéjába, rövid ideig kavarja, a csésze szélén lerázza, lecsepegteti a kiskanalat, majd hozzáadja a tejet, és apró kortyokban fogyasztja el, precíz munkavégzésre alkalmas. A sietõs személy, aki gyorsan felhajtja a kávét, cukrot, tejet nem rak bele, nem tudja élvezni az élet édességét. Hedonista alkat az, aki hosszan, élvezettel kóstolgatja a kávét, szemét közben lehunyva cuppant is hozzá, és lenyalja a kiskanalat. Ezek az emberek élvezik az életet, részükrõl kreativitásra számíthatni, és anyagilag is motiválhatóak. Ha még egy cukrot kér a kávéjába, megvan az ideális kreatív igazgató.

Távozáskor a munkáltató az ajtóig kíséri a vendégét, ott ildomos kezet fogni, semmi esetre sem az íróasztalon keresztül. A kezét ilyenkor elõször a távozó nyújtja. Nem illik az ajtóban állva „csak még egy szóra\" feltartani a vendéglátót. Távozáskor illik hangosan köszönni minden alkalmazottnak; apró figyelmesség, ha kifelé menet a jelentkezõ megköszöni a titkárnõnek a kínálást.