Állásinterjú csapdákkal

A fejvadászok nem mindig a várt kérdéseket teszik fel, jó résen lenni Ugyan egy állásinterjúra soha nem lehet százszázalékosan felkészülni, amellett, hogy a pályázó megpróbál maximálisan tájékozódni az illető cégről, tanácsos néhány nem várt, úgymond „csapdakérdésre” is számítani.

Krónika

Krónika

2007. augusztus 28., 00:002007. augusztus 28., 00:00

A magyarországi HVG hetilap összeállítása szerint ugyanis a fejvadászok végső célja mindenképp az, hogy a jelentkezőkről kiderítsék, milyen karakterrel állnak szemben, s vajon a jelölt megfelel-e a munkaadó cégkultúrájának. Erre a célra pedig megfelelőképpen fel vannak fegyverezve olyan kérdésekkel, amelyekre előfordulhat, hogy az állásra pályázó egyáltalán nem számított, s a válasz helyetti habozással maga alatt vágja a fát.
Mi a legnagyobb félreértés önnel kapcsolatban? – a szakértők szerint ez a kérdés szinte kivétel nélkül minden állásinterjún megjelenik. E mögött az a gondolat húzódik meg, hogy fontos megtudniuk: a jelöltben mások mit szeretnek, és mit nem. Másfelől a fejvadászok tisztában vannak vele, hogy ami a jelölt számára félreértés, félreismerés, az másoknak maga az igazság, azaz szerintük nincsenek félreértések, nincs félreismerés.
Ha felhívnám a főnökét, vajon mit mondana, hogy mi az az egyetlen dolog, amely önt a leginkább jellemzi? – ez a kérdés is gyakorta előfordul az állásinterjúkon. A kérdés arra kényszeríti a jelöltet, hogy helyezkedjen magán kívül, válaszából pedig arra lehet következtetni, hogy a jelölt hogyan helyezi el, hogyan érzékeli önmagát a szervezeten belül, de nem a saját szemüvegén keresztül, hiszen a jelölt igyekszik saját főnöke pozíciójából felelni.
Az interjú során nemcsak azt igyekeznek kideríteni, hogy a személyiségjegyek alkalmassá tesznek-e valakit az adott poszt betöltésére, hanem azt is, hogy az önéletrajzban rögzített karrierúton elvileg megszerzett tapasztalatoknak a jelölt valóban a birtokában van-e. Ezért érdemes alaposan megfontolt válaszokat adni, mert a fejvadász minden egyes kérdésből – bármilyen egyszerűen is hangozzék – valamit megtud a jelöltről. S talán éppen egy egyszerűnek tűnő kérdésre adott válasz lesz majd döntő az alkalmazásnál.
A tapasztalt személyzeti tanácsadók szerint azonban teljesen nem lehet az interjúkra felkészülni, hiszen e beszélgetésekben sokszoros csavarok vannak. Nincsenek helyes válaszok, mert minden felelet ad valamilyen új információt a szakembereknek, akik egyszerűen csak arra kíváncsiak, hogy a jelöltek hogyan állják meg a helyüket egy a számukra nyilvánvalóan kellemetlen és kihívást jelentő szituációban.
Éppen ezért a szakértők szerint az őszinteség a legcélravezetőbb stratégia, mert a szekrényből előbb-utóbb kizuhan az a „csontváz”, amelyet pedig a leginkább szeretnének titokban tartani. Jobb, ha a fejvadász döntheti el, hogy az adott dolog tönkreteszi-e a jelölt esélyeit, vagy sem. Másfelől érdemes minden elképzelhető kérdésre megfelelő válaszkészletet fenntartani, mert ebben az esetben a jelentkezők inkább egy folyamat részeseként élhetik át a beszélgetést ahelyett, hogy teljesen fel kellene tárniuk a gondolkodásmódjukat. A zárkózottság pedig az állások jelentős részénél egyáltalán nem számít pozitív tulajdonságnak.
Ha mindent újrakezdhetne, milyen karriert választana, és miért? – egyike a további tipikus kérdéseknek az interjúkon. Ha pedig a jelölt azt válaszolja, hogy mindent ugyan úgy csinálna, akkor máris kapná a következő kérdéseket: a karrierjének előrehaladása megfelel a várakozásainak? Miért, vagy miért nem? Ezek azonban nem igazi kérdések. Teljesen mindegy, hogy a jelölt mit válaszol rájuk, hiszen a céljuk változatlanul csak az, hogy bepillantást engedjen a válaszadó gondolkodásába. Az ilyen tudakozódás ugyanis biztosan nem zökkenti ki őket abból a kerékvágásból, amelyben nagyon is szeretnének benne maradni.
A tapasztaltabb személyzeti tanácsadók szerint az így beszerzett válaszok mondják el, hogy a jelölt tulajdonképpen kicsoda, s a kérdésekkel nem lehet befolyásolni a képet, amelyet e válaszok kialakítanak. A gondolkodásmód ugyanis olyan, mint az ujjlenyomat: mindegy, hogy milyen felületen hagyjuk ott, a mintázat nem változik.
Az interjúkat általában egy ilyen kérdéssel zárják: ha olyan emberekkel beszélnék, akikhez igazán közel áll, milyen leírást adnának önről? Az effajta kérdések a jelöltet külső nézőpontból való önértékelésre kényszerítik, s a válasz összegzi és megerősíti, amit a fejvadászok megtudtak a jelöltről az interjú során. Érdemes figyelni, hogy mikor következik el a zárókérdés, mert egy jó válasszal még vesztett helyzetből is van esély a visszakapaszkodásra.

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei