Nóniusz – a magyar lófajta

Zilahy a lótenyésztés üzleti oldalát említi elsőként. A turistaattrakciónak szánt lovasprogramok évente 40–50 millió forintos bevételt hoznak a hortobágyi kht.-nek. De más hasznosítási lehetőség is van. A hortobágyi istállókban évente száz kancát termékenyítenek meg egy Németországból kölcsönkapott sportmén spermájával. Egyetlen fedezésért a tenyésztők 500 eurónak megfelelő összeget hajlandók fizetni. De el is adnak az itt tenyésztett állatokból.

A lovaglás, a csikósok lovasmutatványainak a megtekintése egyébként a hely egyik legfontosabb látványossága. Igaz, hogy másképpen néz ki egy lovasbemutató kint a szabadban, mint a lovardában, de a mutatványok így is elragadóak. A csikósok ostorai a lovak feje közelében csattannak, az állatok szeme azonban meg se rebben a puskalövésszerű zajra. Fegyelmezetten engedelmeskednek. Az utasításra lefekszenek, eltűrik, hogy a lovasok rájuk álljanak, majd szabályszerűen fenékre ülnek, nyújtott hátsó lábakkal. A látogató maga is kipróbálhatja, milyen érzés nyeregbe szállni, lóháton tenni meg egy kört a lovardában. Megállapítja, nem könnyű. A hortobágyi ménesben használt hagyományos nyereg ugyanis csak afféle „bőrtakaró”, amit átdobnak a ló hátán, a has alatt nem kötik ezt át.

Trianon nyeresége

A hortobágyi ménesnek azonban hagyományőrző jellege is van. Az itteni törzskancaállomány nagyobbik része – mintegy 60 kanca – ugyanis nóniusz fajtájú. Ezt a fajtát a magyar országgyűlés nemzeti kinccsé nyilvánította. Amint megtudjuk, valamennyi nóniusz egy – a napóleoni háborúban a franciáktól zsákmányolt – anglo–normann méntől származik, melyet Nonius Seniornak neveztek. A mén ivadékaiból a mezőhegyesi ménesben alakították ki a tenyésztők a nóniuszt, mely a Monarchia hadseregének egyik meghatározó fajtája volt. Igavonóként is és a huszárok hátaslovaként is kiváló teljesítményt nyújtott.

Nyugodt vérmérsékletű, tartós teljesítményre képes fajtaként jellemzi a nóniuszt Zilahy István, aki egyébként a Nonius Lótenyésztő Országos Egyesület elnöki tisztségét is betölti. „Ez a fajta a magyar állattenyésztési kultúrának egy olyan terméke, amelyet kultúrtörténeti, állattenyésztés-történeti és természetvédelmi okokból is illik megőrizni” – magyarázza.
Elmondja, a világ nóniuszállományának mintegy tizedrészét tartják a hortobágyi istállókban; a fajtát kialakító mezőhegyesi tenyészetben ma negyven kancát nevelnek.

A nóniusztenyésztőknek előnyük is származott a trianoni szétszakítottságból. A Temes megyei Őszényben (Izvin) ugyanis elszigetelten tenyésztették a fajtát 80 éven át. Az itteni negyven kanca a magyarországi nóniuszokkal keresztezve kiválóan alkalmas a génállomány felfrissítésére.

Ernő vonásai

A mintegy 600 nóniusz törzskancához 70–80 mén tartozik. Ezek egyik legszebb példányát vezetik elő az istállóból, mely szintén őszényi méntől származik. „Akik láttak már nóniuszt, a fajta valamennyi egyedét megismerik – jelenti ki Zilahy István – Látunk egy kicsit barokkos küllemet, félkos fejjel, egy elég erős, de nem durva csontozatot, jól illesztett nyakat, finom mart, egy viszonylag feszes hátat, jó fart – sorolja a jellemzőket. – De a kellemes vonalakhoz elég jó mozgásadottságok is tartoznak. Ernő hátaslóként a középosztályig versenyzett az országos bajnokságban.”

Megtudjuk, az Ernő csak afféle beceneve a bemutatott ménnek. A hivatalos neve a törzskönyvi számból, az apja nevéből és a csikószámból áll össze. Valamennyi nóniuszra azonban rányomják a fajta bélyegét, a stilizált N betűt is. A rendszerváltás időszakában a hortobágyi ménes állományának a vágóhidas értékesítése is felmerült. Ma nemcsak a tenyésztők örvendenek annak, hogy az akkori ötletet végül elvetették.