Nagy a forgalom, de kevés a vásárló a hagyományos bélteki vásárban

Ezen a héten is nagy volt a tömeg a község mellett, a pincesor alatt – a vásár hagyományos helyszínén –, habár a helybeliek úgy tartják, a jövő hónapi, azaz a májusi piac a legnépszerűbb. Pléth Imre krasznabélteki polgármester szerint a Ceauşescu-rendszerben is mindvégig szerveztek itt piacnapokat, és úgy néz ki, a jövőben is megtartják a hagyományt, bár az állategészségügyi hatóság már több ízben jelezte: nem nézik jó szemmel azt, hogy több száz állat cserél gazdát a település közvetlen szomszédságában, mondván, hogy ez nem felel meg az előírásoknak.

„Nem visszük el innen a vásárt, hisz az emberek itt érzik jól magukat, a pincesor tövében, mivel a sátorbontás után van hol meginniuk az áldomást is” – magyarázta az elöljáró, aki szerint nem is érdemes községnapokat szervezniük, mivel a mulatozni vágyók jól szórakoznak a piacozás közben is. Valóban jó a hangulat egyébként a bélteki vásárban, amiről a lacikonyhások és a kocsmárosok is gondoskodnak.

Az eladók érdeklődésünkre azt panaszolták, hogy a tömeg ellenére kevés a vevő, nem vásárolnak az emberek. A polgármester azonban ennek kapcsán megjegyezte, ilyenek a környékbeli árusok: ha az első órában nem adnak el három malacból tízet, már siránkoznak. Kedden egyébként a héthetes malacokat száz lejért kínálták, a két hónaposak pedig 130–150 lejért cseréltek gazdát. Érdekes módon, annak ellenére hogy húsvétig nem lesz több vásár Bélteken, sem bárányt, sem kecskét nem árult senki, holott általában ez is szokott szerepelni a felhozatalban. Elég sok volt viszont a szarvasmarha: a nem egészen egyhetes bikaborjakért 500 lejt kértek általában, a másfél hónaposokat pedig többnyire kilencszáz lejre taksálták. Egy kis alkudozás után azonban kiderült: a hathetes bocik árát hétszázötven-nyolcszáz lejre is leengedik, ha úgy látják, a vásárlónak komolyak a szándékai. A kevésbé jó tejelőnek látszó, azaz kisebb tőgyű tehenekért 2500–2600 lejt kértek a gazdák, a szebb jószágokat viszont háromezer lejre tartották. Körülbelül ennyibe került egy igásló is. Érkeztek a vásárba továbbá csődörökkel is, ezek azonban, mint kiderült, nem voltak eladók, fedezőállatoknak hozták őket.

Ahogy a környéken mondják, „tűtől repülőig” mindent lehetett itt kapni most is, facsemetéken és  vetőmagvakon kívül krumplit, zöldséget, étolajat, gyümölcsöt is kínálnak, de sok volt a ruha és a cipő is, amiből újat és használtat egyaránt lehetett kapni. Seprűkkel, bútorral és matracokkal, valamint szőnyeggel is érkeznek árusok, és az elengedhetetlen mézeskalács is kapható a mai napig a bélteki kirakodóvásárban. Nemcsak kisiparosok és őstermelők árulnak egyébként itt, egy nagybányai, húskészítményeket gyártó cég például szintén ellátogat minden hónapban Krasznabéltekre, mely egy utánfutóból kínálja a szalámit, sonkát és a disznófősajtot.

Meszet több teherautóból is árultak, mint kiderült, az általunk megkérdezett férfi Körösrévről jött. Érdeklődésünkre elmondta: a meszet az élesdi cementgyártól vásárolja, otthon kiégeti, és másfél lejért kínálja kilóját, de nagyobb tétel esetén enged az árból. Száz, jó esetben százötven kiló meszet ad el egy-egy piacnapon, magyarázta, és ezért már neki megéri ideutazni. Más vásárba egyébként nem jár, holott Béltek több mint száz kilométerre van a lakhelyétől.

Varga Tibor nagykárolyi lószerszámkészítő is évek óta ide jár, mert szerinte ez a környék legjobb vására. A keresletet firtató kérdésünkre elpanaszolta: a lovak száma eléggé megcsappant az utóbbi két-három évben, ezt ő is megérzi. Egy hámért 350 lejt kér, a farosért pedig 550-et. Hozzátette: az áraiból is kénytelen volt engedni a csökkenő érdeklődés miatt, jelenleg így körülbelül tíz százalékkal olcsóbban kínálja a lószerszámot, mint három-négy éve. Természetesen nem hiányozhat a vásárból az úgynevezett oroszpiac-részleg sem, a jó minőségű szerszámokkal a moldáviai Valentin tizenhét éve üzletel Bélteken. Megéri a dolog, állítja, mivel Szatmár megyében telepedett le, a hazai kapcsolatai viszont megmaradtak, így viszonylag könnyen jut hozzá az áruhoz. A jó szerszámra pedig mindig van kereslet.

Pléth Imre bélteki polgármester szerint a helybéliek büszkék a vásárukra, és örülnek, ha minél többen jönnek ide áruval vagy egyszerűen csak vásárolni, nézelődni. Hozzátette azonban azt is, hogy ajánlatos idejében érkezni, mert körülbelül délután kettőre nagyjából vége a piacolásnak, aztán pedig már csak a pincék környékén lehet esetleg megtalálni a vásár népét.