Aranyosszéken is értékesítési gondokkal küzdenek a gazdák, megmentenék a zöldségtermesztést

 Lecsófesztivállal egybekötött gazdanapot szervezett szombaton az aranyosszéki Kövenden a falu gazdaköre a Hangya Egyesület és Várfalva község polgármesteri hivatalának támogatásával. A hat faluból álló, 3300 lakosú, többségében magyarok lakta Kolozs megyei község szabadtéri rendezvényeinek is a kövendi futballpálya szokott helyet adni.

A tavalyi kimaradás után ez volt a második lecsófesztivál Kövenden.

A zöldségtermesztéséről híres faluban a rendszerváltás után Cserés Ferenc magyartanár és köz-író szervezte újra a gazdakört. A két világháború között jól működő helyi gazdaegyesület nemcsak a zöldségtermesztést, hanem a tej- és a tejtermékek értékesítését is segítette az Erdély-szerte híres mészkői unitárius lelkész, Balázs Ferenc (1901–1937) támogatásával, aki szövetkezeti rendszerben képzelte el Aranyosszék gazdáinak a jövőjét.

„Édesapám halálával a gazdaköri tevékenység abbamaradt. Úgy döntöttünk, újrakezdjük, és egy civil szervezet lehetőségeivel igyekszünk utat mutatni a helyi gazdaközösségnek. Azért döntöttünk a lecsófesztivál mellett, mert Aranyosszéken a zöldségtermesztés jelentette a gazdák fő jövedelemforrását, ez az étel pedig olyan zöldségekből készül, amik a vidéken megteremnek” – fogalmaz Szabó Enikő kövendi tanítónő, a Kövendi Gazdakör elnöke.

Férje, Nyegre Csaba a helyi önkéntes tűzoltócsapatot hozta létre, így mindketten a közösségi önszerveződés motorjává váltak. Mint a tanítónő mondta, azt szeretnék, hogy idővel a fesztivál a környék legjelentősebb kirakodóvásárává váljon, ahova

nemcsak friss zöldséggel érkezzenek a gazdák, hanem terményeik egy részét feldolgozzák.

„Meggyőződésem, hogy a Tordáról, Kolozsvárról vagy távolabbi vidékekről érkező vendégek számára is jó kezdeményezés ez” – tette hozzá Szabó Enikő.

A fesztiválra nem csak helyi csapatok neveztek be, hanem a kalotaszegi Körösfő önkéntes tűzoltói, valamint egy Szatmár és egy Maros megyei csoport, így számos üstben rotyogott a különböző receptek alapján készülő lecsó.

A változatosság kedvéért a helyi tűzoltócsapat bográcsgulyást főzött. A kirakodóvásárként is meghirdetett rendezvényen idén néhány gazda jelent meg aranyosszéki zöldséggel, közöttük a Németh család a szomszédos Bágyonból. A szülőkkel gazdálkodó Németh Andrea Emese tavaly végezte el Kolozsváron az agrártudományi egyetemet, a fiatal kertészmérnök növényvédelemre szakosodott.

A hét hektár területen elsősorban zöldségtermesztéssel foglalkozó család Tordára jár piacolni,

de ahogy Andrea fogalmaz, az aranyosszéki zöldségtermesztő kisgazdáknak is egyre nehezebb talpon maradni. „Kevés ember vásárol piacon, a többség a nagyáruházakhoz szokott: ha elmegy alapélelmiszerekért, akkor ott vásárolja meg a zöldséget és a gyümölcsöt is. Kínálhatunk mi bármilyen jó minőségű hagymát, murkot, petrezselymet vagy paradicsomot, a zöldségpiacokon nem lehet jól eladni” – érvel a bágyoni őstermelő, aki nagy méretű és ízletes kerti paradicsomait mutatja.

Idén mintegy négyezer, szabad földön termesztett tőről takarítják be folyamatosan a termést, amit immár a túltermelés miatt nehéz értékesíteni. Harminc évvel ezelőtt a zöldségtermesztésből élő Bágyonban mára alig 10–15 család foglalkozik piacolással. Évről évre kevesebben.

Marginean János, Várfalva község polgármestere sem látja túl rózsásan az aranyosszéki kisgazdák jövőjét. Véleménye szerint országszerte egyre inkább a nagy mezőgazdasági termelők rúgnak labdába, akik több száz hektáron termelnek gabonát vagy ipari növényeket minimális emberi munkával, a termesztési technológiát pedig nagy kapacitású erőgépekkel biztosítják.

Hasonló forgatókönyv érvényesül a község többségében magyar falvaiban is.

„A polgármesteri hivatalnak hét évvel ezelőtt volt egy hasonló kirakodóvásár típusú kezdeményezése, de nem lett belőle folytatás. Abban bízom, hogy a mostani lecsófesztivál beváltja a hozzá fűzött reményeket, és felrázza az embereket, elsősorban a zöldségtermesztő kisgazdákat, akiknek égető szüksége van az összefogásra” – nyilatkozta a Krónikának Marginean János polgármester.

Az aranyosszéki zöldségtermesztő gazdák értékesítési gondjai a polgármesteri hivatalt is foglalkoztatják. A helyi önkormányzat egyhektáros területet akar vásárolni Bágyon határában a Torda–Nagyenyed országút és autópálya szomszédságában, ahol nagybani piacot hoznának létre a környék termelői számára.

A terv megvalósítása lassan halad, mint minden ebben az országban, de a polgármester szerint egy ilyen aranyosszéki piacra szükség lenne.

A környék termelői jórészt már kiszorultak a viszonteladók által uralt tordai, aranyosgyéresi és kolozsvári piacokról, távolabbi helyekre pedig nem éri meg elvinni a helyi zöldséget. Marginean János abban reménykedik, hogy egy új nagybani piaccal fel lehetne hívni a figyelmet az aranyosszéki zöldségek egyedi ízvilágára.

A kövendi lecsófesztivál vendége volt a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének (RMGE) Kolozs megyei elnöke, Bakó Alpár agrármérnök is, aki falugazdászként követi figyelemmel az aranyosszéki gazdák boldogulását.

A termelőket pályázatírásra és összefogásra serkentő fiatal szakember szerint az erdélyi gazdatársadalom válaszút elé került. „Olyan gyors átalakuláson megy át a hazai mezőgazdaság és élelmiszerpiac, hogy a kistermelők előtt két út maradt: családi gazdaságok formájában,

A másik alternatíva a szövetkezés, amikor több gazda közös értékesítésben gondolkodik” – mondja a mérnök. Kifejti, a kisgazdák piacolása hosszabb távon vakvágány. Mivel bizonytalan a jövőjük, a kiszolgáltatott termelők sorra hagynak fel a gazdálkodással, és a biztonságot jelentő munkahelyet, alkalmazotti státust választják.

Ez jellemző az aranyosszéki falvakra is – érvel a kolozsvári mezőgazdasági szakember. Kolozs megyében a magyar mezőgazdasági minisztérium által fizetett hat falugazdász teljesít szolgálatot, közülük négy az RMGE színeiben.

Bakó szerint arra bátorítják a kistermelőket, hogy a rendelkezésre álló európai uniós és bukaresti pályázatokat kihasználva hozzanak létre működő szövetkezeteket,

amelyek keretében a fogyóanyagok közös beszerzését és a termények értékesítését összefogással lehet megoldani. Kolozs megyében jelenleg két, zöldségértékesítéssel foglalkozó szövetkezet működik: egy Dezméren bejegyzett, zömében román gazdákat tömörítő közösségi vállalkozás és Aranyosegerbegyen egy magyar szövetkezet. Mindkettő jól működik, sok gazda számára biztosít megélhetést, a példa mégsem ragadós a megyében.

A Kolozs Megyei Tanács alelnöke, Vákár István, aki „civilben” szintén mezőgazdasági szakember, fontosnak tartja a kövendi kezdeményezést, mert ráébreszti a gazdákat az összefogás fontosságára. RMDSZ-politikusként azonban ő sem túl optimista a kiutat jelentő szövetkezeti értékesítés megszervezését illetően.

„Székelyföldön jobban működik az összefogás, sokkal több gazdaszövetkezet jött létre. Nekem rossz tapasztalataim vannak az aranyosszéki szövetkezéssel kapcsolatban. A kilencvenes években a Szentmihályon elindult Aranyoskert szövetkezetnél bábáskodtam, de sajnos, a próbálkozásunk sikertelen volt” – modta Vákár.

Hozzátette, amikor a megyei tanács tisztségviselője lett, prioritásként tűzte ki célul a gazdák piacra jutásának elősegítését.

„Kézművesek és mezőgazdasági kistermelők számára létrehoztuk a Produs de Cluj (Kolozs megyei termék) nevű vásárunkat, amely az utóbbi években országszerte ismertté vált. Jó hír, hogy a vásárok résztvevői zömében Kolozs megyei magyar termelők Aranyosszékről, Kalotaszegről és a Mezőségről” – fogalmaz Vákár István.

A Kolozs Megyei Tanács által finanszírozott vásársorozat keretében aranyosszéki falvakból is árul néhány zöldségtermesztő gazda, a valódi megoldás azonban Vákár szerint is a jól működő értékesítési szövetkezet létrehozása lenne, amely egy-egy faluközösség, vagy egy nagyobb tájegység termelőit juttathatná biztos piachoz.

A két világháború között a Hangya szövetkezetek sikeres mozgalmának újraélesztését zászlajára tűző, Kolozsváron bejegyzett Hangya Egyesület vezetője, Horváth Zoltán szerint sokkal nagyobb erdélyi összefogás szükséges ahhoz, hogy a kommunista rendszer előtt jól működő erdélyi szövetkezeti háló valósággá váljon.

A gazdák számára a pozitív példák bemutatása jelentheti a kiutat. Így volt ez a két világháború között is, amikor mai szemmel nézve a Hangya Szövetkezet csodát tett az erdélyi gazdák boldogulásában – mondotta lapunknak Horváth Zoltán, a Hangya-mozgalom egyik erdélyi szószolója.

Hozzátette, nem újat kell felfedezni, hanem a régi tapasztalatokat kell bemutatni, az erdélyi gazdák tartós piacra jutásának más alternatívája nincs.