Kis túlzással akár azt is mondhatnánk, az Európa legfőbb politikai és katonai szövetségesének számító Egyesült Államok és az Európai Unió tagjai között több az ellentét, mint a közös pont.
Érdekes, az erdélyi magyarság szempontjából sem elhanyagolandó következtetések levonására nyújtanak alkalmat a Szlovákiában a hétvégén lezajlott parlamenti választások eredményei.
Újabb fordulón jutott túl a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett nagygyűlések sorozata – eredményekkel és csalódásokkal, higgadt konkrétumokkal és elgondolkodtató mellékzöngékkel.
Ha valamit nem akarsz megoldani, hozz létre egy bizottságot. A már-már filozofikusnak tekinthető mondás úgy talál a rövidesen létrehozandó feddhetetlenségi ügynökség esetére, mint kesztyű a kézre.
Az ígéret szép szó, de a Dnyepropetrovszk még szebb – az embernek valahogy ez a kifordított szólás jut eszébe arról, ami jelenleg Magyarországon az új kormány által nyilvánosságra hozott megszorító intézkedések kommunikációja kapcsán zajlik.
Miközben szól a ballagási csengő, párhuzamosan azzal, talán zavaróan is, ott csilingel szinte valamennyi végzősben a hogyan tovább vészcsengője. A középiskola vége mindenképp határkő, vagy azért, mert a tanulásnak való hátat fordítás pillanata, vagy azért, mert éppen egy, minden korábbinál felelősségteljesebb útkezdetet jelöl.
Kétségkívül rosszkor jött az a nagy-britanniai vizsgálat, mely a román fregattvásárlási szerződés korrupciógyanús részleteiről próbálja lerántani a leplet.
Szegény EU-aspiránst az ág is húzza – mondhatnánk némi iróniával a legújabb, romániai fejlemények kapcsán, ha nem érintene bennünket is közvetlenül az ügy.
Amikor a New York-i ikertornyok elleni támadás után az Egyesült Államokban bevezették az egyéni szabadságjogokat korlátozó nemzetbiztonsági törvényt, a Patriot Actet, a terrorizmus elleni harc szükségessége elégséges alapot biztosított arra, hogy az amerikai társadalom jelentős része elfogadja: saját érdekét szolgálja, ha Nagy Testvér kedvére lehallgatja telefonbeszélgetéseit, vagy megfigyeli mindennapi életét.
A kormányátalakítás tényleges rajtját jelenthette volna – mint ahogy egyes elemzők szerint azt is jelentette – George Copos konzervatív párti államminiszter lemondása.
Miközben a magyarországi nyilvánosság annak a „gyurcsányi trükknek” az elemzésével van elfoglalva, hogy miképp lehet új kormányzati struktúrát régi arcokkal eladni – hat miniszter maradt ugyanis a régi Gyurcsány-kabinetből, és az új tárcavezetők is korábbi miniszteriális szereplők, illetve államtitkárok közül kerültek ki Molnár Lajos kivételével –, alig-alig esik szó a kormányprogram egyik új célkitűzéséről, a magyar régiók kialakításáról.
Kiszállt a buliból a Tãriceanu-kormány leggazdagabb tagja, George Copos államminiszter. A hivatalos verzió szerint a politikus-üzletember-sportvezető – a sorrend véletlenszerű – azért nem vállal további sorsközösséget a törékeny, de Romániát mégiscsak az EU-ba vezető kabinettel, mert kormánybeli kollégái az általa irányított területre nézve hátrányos adómódosítást terveznek.
Minden okunk megvan feltételezni, hogy a kormányátalakítás ügyében zajló koalíciós adok-kapok rétestésztaként fog elnyúlni, és az előrehozott választások lenni vagy nem lenni dilemmájához hasonlóan még sokáig fogja tematizálni a politikai életet.
Hát ezt ennyiért még egyszer nem csinálom végig – fakadt ki állítólag az egyik népszerű magyar humorista, amikor megszámolta azt a legfeljebb szimbolikusnak nevezhető összeget, amelyet a második világháborúban munkaszolgálatosként eltöltött évekért kárpótlásként kapott.
A romániai viszonyok között nem számít meglepetésnek, hogy döcög a Kolozsvár, Dés, Beszterce, Suceava közötti országút újjáépítése. Az sem újdonság, hogy a versenytárgyalást nyert cégek egy része nem jut el az ünnepélyes szalagvágás pillanatáig.
Látogatottsági adatok