A legfrissebb közvélemény-kutatások eredményeit fürkészve Traian Bãsescu elégedetten dörzsölheti össze tenyerét kiváló stratégái körében. Messze ő a legkedveltebb politikus, a D. A. Szövetség tartja magát, a PSD továbbra sem tér magához, ráadásul a számokból az is kiolvasható: immár a szélsőjobb felett is kezdi átvenni az irányítást.
Klisék kínálják magukat, és táplálásukra emlékezők is bőven akadnak még. Felvonulás napsütésben, hóban, esőben, hangosbemondó, amint a három lelket számláló vidéki küldöttségről szemrebbenés nélkül zengi, hogy tömött sorokba verődve menetelnek az árkosi kollektivisták. Aztán a virsli meg a sör, este pedig megszámlálhatatlan düledező férfi.
Nem lehet megrendülés nélkül nézni azt a tragédiát, amelyet a Duna okozott a dél-romániai megyékben. A súlyos helyzet átérzéséhez elég csak arra gondolni: a Duna mentén lakók most azt élik át, amit tavaly a Temes mentiek, de lehet, hogy 2007-ben, vagy azután a Nyárád mentiek, a Feketeügy mentiek vagy a Maros mentiek élnek majd át.
A román nemzetiségű moldovaiak számára a román állampolgárság megítélésének gyorsított eljárását indítványozta Ilie Ilaºcu PRM-s szenátor. A minden bizonnyal a nemzetféltés jegyében született javaslat „elesett” ugyan a szenátusi vitában, ám az érvek és ellenérvek ütköztetése érdekes, mi több, tanulságos elemeket hozott a felszínre.
A magyarok azért nem támogatják a korrupcióellenes törvény elfogadását, mert ezzel késleltethetik az ország EU-csatlakozását, és így megzsarolhatják a koalíciós partnereket, hogy fogadják el a kisebbségi törvényt és az autonómiát – véli az egyik olvasó Monica Macovei igazságügy-miniszter RMDSZ-szel kapcsolatos nyilatkozatára reagálva az Evenimentul zilei című román napilap honlapjának fórumán.
Nincs semmi különös abban, hogy vasárnap megszakadt az 1989 utáni politikai váltógazdálkodás hagyománya Magyarországon. Arra, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíciónak sikerült újabb kormányalakítási megbízást szerezni, számos konjunkturális magyarázat van.
Vegyes érzelmek támadnak az emberben a román kormány hadrévi közösségépítő stratégiájának tanulmányozása közben. Árad a programból az ígéretes perspektíva: munkahelyteremtést célzó, a térség és a lakosság adottságait figyelembe vévő kisvállalatok létesítése, iskola- és óvodafelújítás, úthálózat-korszerűsítés, a háromnemzetiségű lakosság testi-lelki ápolása, magyar–román–roma rendfenntartó alakulat létrehozása.
Véget nem érő pénzügyi egyensúlyozgatásra kényszerülnek az egészségügyi intézmények. Az alulfinanszírozott kórházak egyszerre gyakorlóterepei átsuhanó pénzügyminiszterek kísérletező kedvének, dugába dőlt reformelképzeléseknek – és sajnos a kezelésre szorulók tűrőképessége felmérésének is.
A tel-avivi merénylet partiumi magyar áldozatainak halála bizonyítja: nem csak hatásos közhely az a megállapítás, miszerint a globális terrorizmus mindannyiunkat érint, függetlenül attól, hogy hol születtünk.
Ha minden úgy jön össze, ahogy eredetileg tervezték, az erdélyi – és úgynevezett határon túli – magyarságnak annyi tévéje lesz, hogy Dunát lehet vele rekeszteni: csak Duna Tévéből lesz neki három, de egyelőre legalább kettő.
Az elmúlt napok tanúsága szerint nemcsak a magyarországi szavazatszámlálás óráiban, hanem a választások első fordulója utáni politikai nagyüzemben is a Magyar Demokrata Fórumnak (MDF) jutott az egyik legfontosabb szerep.
A magyarországi választások első fordulója után egy nappal sem lettünk okosabbak, mármint ami a várható végeredményt illeti. Noha a választási bizottság tegnap délre már teljes feldolgozottságú adatokkal szolgált, ezek csak felszínes konzekvenciák levonására alkalmasak.
Bár nem valószínű, hogy olvasta volna Rejtő Jenő Piszkos Fred, a kapitány című regényét, Traian Bãsescu valahogy úgy próbálja bizonyítani, hogy csupán az egyszerű állampolgárok egyike, mint Fülig Jimmy, amikor egy szerencsés véletlen folytán kis időre a Boldogság-szigetek királya lett. Bizonyára sokak számára ismerős a jelenet, amikor a csavargóból lett uralkodó kiszökik a kastélyból, és egy csapszékben „vegyül” az alattvalókkal, akiket azzal tesz...
Nehéz eldönteni, hogy a négy évvel ezelőtti, vagy a mostani magyarországi választás előtti hangulat kedvez inkább a határon túli magyarságnak. Akkor a leszakított nemzetrészek akaratuktól függetlenül a kampány sűrűjébe kerültek. A jobboldal és a baloldal a státustörvény kapcsán éppen az ő fejük fölött veszett össze a választási hajrában, és meglehet, a határon túlról beözönlő munkavállalók rémképe billentette a mérleget a nyertesek felé.
Hargita megye prefektusa elrendelte a székelyudvarhelyi városi tanács feloszlatását. Az intézkedés első látásra káoszt, fejetlenséget, irányítás nélküli várost sejtet, Udvarhely esetében azonban éppen ellenkező a helyzet.
Felszállt tehát a fehér füst, mindenki megnyugodhat: új elnöke van az átvilágítóbizottságnak. Persze borítékolni lehetett, hogy a testületben a tisztújítás nyomán kirobbant botrányt is Traian Bãsescu fogja lecsillapítani, nem véletlenül ígérte mandátuma elején, hogy „játékos” államfő lesz.
Látogatottsági adatok