2009. július 08., 10:382009. július 08., 10:38
Engem például zavar a manele. Isten látja, bármikor szívesen változnék kedves szőke kislányból tűzokádó sárkánnyá, hogy az alsó szomszéd CD-lejátszóját lángra lobbantsam, esetleg a függönnyel vagy magával az alsó szomszéddal egyetemben, amikor csöndes szombat délutánokon nyitott ablakkal bömbölteti Szalámi Flóriánt vagy a többi agytrösztöt. De nem teszem, nem változom semmivé.
Hát még akkor, ha esetleg nem is hallom, mert mondjuk egy zárt térben buliznak azok az emberek ilyesmire, akik ezt szeretik. Zavar, igen, már ennek a műfajnak a puszta léte is. De nem tehetek ellene semmit. És józanul gondolkodva nem tehet semmit egy önkormányzati képviselő, egy patronátusi ügyvezető sem pusztán abból a megfontolásból, hogy őt valami zavarja.
Mi is zavarja voltaképpen? Hogy egy zenekar nem arról énekel, hogy pucér fenekű lányok táncolnak a tengerparton, vagy arról, hogy jó sok pénzért minden nőt meg lehet venni, miközben a tagok nyakában hatalmas aranyláncok lógnak, és olyan a hangjuk, mint akiknek egy szem szilva van a… nos, torkában? Tudják mit? Engem meg az zavar, akire ráillik a leírás. Kikérem magamnak.
Ahogy ő is kikéri magának, mind az egy írásbeli lakossági panaszával (vajon ki írhatta?), hogy a produkciós cég aprólékosan megjelölje a fellépő zenekar műfaját. Talán attól is fél, hogy a huszonkét ortodox templom városának maradandó károsodásokat okoz, ha valaki fekete trikóban lép a színpadra.
Tudtommal sem Bukarest, sem Debrecen keresztényi aurájában nem esett kár még egyetlen metálkoncert miatt sem, és azt sem hiszem, hogy egyetlen este alatt megnőtt volna az elkárhozásra ítéltek száma ezekben a városokban. De úgy gondolom, hogy Parizer Guca fellépése úgy általában tesz rosszat nekem, még akkor is, ha nem látom. Kikérem magamnak. Tiltsák be. A korlátoltságot, a butaságot és az agressziót, ami nem egy plakáton nyilvánul meg, hanem például a szemérmetlen ünneprontásban. Tiltsák be.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok