2009. július 01., 10:492009. július 01., 10:49
Dobogónk második fokán az az öregúr áll, aki a bejárati ajtó előtt üldögél két halálra éheztetett kutyája társaságában. Cerberus nem őrizte olyan hűségesen az alvilág kapuját, mint ahogyan ez a két dög morog a bejárat előtt. Teljes terrorban tartják a minimálbérüket költögető proletár tömeget. Ha nem adunk valamit a tatának, akkor kapunk egy, de lehet, hogy két istenes harapást a hátsónkba. Meggondolandó alkutárgy. Vagy fizetünk az öregnek egy fél pénzt, és veszünk egy kiló csirkecombot tízért, vagy nem fizetünk neki semmit, de akkor háromszor annyit kell majd lepengetnünk a sürgősségin. Megérdemelten övé a második hely.
A pálmát viszont egyelőre az az ápolatlan külsejű, erősen testszagú bácsika viszi el, akinek az a jó szokása, hogy kérdés nélkül betör az emberek intim zónájába. Kiszemel valakit, odarohan hozzá, és elkezdi cibálni ott, ahol éri. Megrángatja ruháját, csomagjaikat, meghúzza a lányok haját. A nők sikítva menekülnek előle, a férfiak megdöbbenve pislognak. Jogosan teszik fel magukban a kérdést: Hol vagyok? A válasz egyszerű: egy balkáni kisváros üzletének parkolójában.
A benn dolgozó kiszolgálók nem szentelnek különösebb figyelmet az említett olimpiai mérkőzésnek. Számukra az a fontos, hogy a megtépázott vásárló, miután hősiesen átküzdötte magát a felsorolt akadályokon, és még van kedve vásárolni, minél több pénzt hagyjon náluk. Ki ne vigye, mert ott elveszik tőle a rászorulók. A vásárlók pedig védelemre szorulnak, mert lassan rettegve veszik meg a mindennapi kenyerüket. Fontos, hogy segítsünk az elesetteken, de az már nincsen rendben, hogy erőszakkal követelik tőlünk a segítséget. Kár, hogy az állam bácsi nem a fenn említett üzletbe jár vásárolni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok