2009. május 18., 11:472009. május 18., 11:47
Azt mondják, hátborzongató morajt hallat, és mióta felbukkant, a környék összes állata elmenekült, kivéve a békákat, mert ők jó barátságban vannak vele. A falubeliek több ízben is kérték a helyi hagymakupolás toronyház vezetőjét, járjon közbe érdekükben a főnökénél, mert különben ez a szörny minden környékbelit elveszejt. Az apellátának hamarosan meg is lett az eredménye, hiszen jóval kevesebb ló és tehén került a tó fenekére, és az emberek adakozó kedve is megnőtt.
Ez az alvilági lény egyébként minden este tóparti partit tartott, ahova meginvitálta a szegény emberek jószágait is, és azok annyira kedvelték a társaságát, hogy többé haza sem mentek. Az a baj a kis falvakkal, hogy az ottani elemi iskolában sem turisztikát, sem marketinget nem oktatnak. Ha akadna egy jóvágású parasztlegény, aki meglátná ebben a jelenségben az üzletet, zsíros summát kereshetne. Csupán annyi lenne a dolga, hogy jól menedzseljen egy kisebb szörnyturisztikai irodát.
Estefelé, a baromfiudvarban elköltött autentikus vacsora után, szörnyhallgatóra vinné a városiakat, miközben az útba eső falusiak beszámolnának róla, mennyire meg vannak rémülve, és hány tehenük veszett már oda. Igazi aranybánya, és ahelyett, hogy a fiúk mindennap lemennének a tárnába dolgozni, be akarják robbantani azt. Ki kellene egyezniük a tisztelt ismeretlen hangadóval egy 30 százalékos üzleti részesedésben.
Szerintem ez tisztességes ajánlat, hiszen abból vehet egy pár állatot vacsorára, és le is öblítheti utána minőségi hideg sörrel, hogy jó karcos hangon üdvözölhesse a messzi földről oda látogató zarándokokat. Sajnos nálunk semmi sem úgy megy, ahogy mennie kellene. A szörnyek szörnyen egyedül vannak, hiszen mindenkit elüldöznek maguk mellől, azok a szerencsések pedig, akiknek megadatott, hogy szörnyük lehet, nem foglalkoznak vele, inkább azért esedeznek, hogy tűnjön el. A lehetőség adott, a lény minden este beszél, csak valakinek végre meg kellene már hallania, amit mond.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.