2009. április 15., 10:532009. április 15., 10:53
Pedig mindezen szokásoknak megvan a jól meghatározott szerepe a kultúránkban, hagyományainkban, de sajnos a mai globalizálódó világunkban inkább értékelik a nyugatról importált csillogást, a gyökerek nélküli, idegen új szokásokat, mint például a Valentin-napot, mint a miénket, a régit. Nos, többek közt emiatt vártam szívszorongva utóbb húsvét másodnapját, mert aggódtam amiatt, hogy nem kopognak locsolkodó legénykék az ajtónkon, mindazonáltal, hogy a háznál éppenséggel van egy „eladósorba cseperedő leányzó”. Szóval, ezek a gondolatok kavarogtak a fejemben húsvét másodnapján miközben lányommal az írott tojásokat rendezgettük a szomszédasszony által hímzett tojástartóban, illetve a süteményt szeleteltük és helyeztük el a tálcán. Lányom látva aggódó arckifejezésemet biztosított arról, hogy az ő barátai biztos eljönnek locsolni, én azonban másokat vártam. Méghozzá azokat az apróságokat, akikről jobbára azt sem tudom „ki fia-borja”, mégis bekopognak az ajtón, és jópofa versike kíséretében minden hölgyet meglocsolnak, aki épp a lakásban tartózkodik. Tartottam tőle, hogy ők nem jönnek el... Azonban mindezt épphogy végiggondoltam, amikor csengettek az ajtón. Kipillantva a kukucskálón nem láttam senkit, csak valami szöszmötölés hallatszott. Kiderült nem véletlenül, hiszen amikor kinyitottam az ajtót, akkor láthattam, hogy négy annyira aprócska „emberpalánta” áll az ajtóban, akik kiesnek a kukucskáló látómezőjéből. Úgy álltak ott, mint az orgona sípjai, miközben egymás kezét és a kölnivizes üveget szorongatták. Négy egyformán félrefésült frizurájú szöszke fejecske és négy egyforma őszinte, kék szempár tekintett szembe. A nagyobbik – úgy ötéves forma – keményen küszködve a susogó-sziszegő hangzókkal szólalt meg elsőre: „Kezisszókolom! Losssolni szabad-e?” Természetesen szabadott, és a piros tojás mellé jó szívvel adtam a pénztárcámban lapuló egyetlen tízest, mert tudom, míg ilyen apróságok bekopognak az ajtómon, nem kell aggódnom, hogy a locsolkodás hagyománya kivész a vidékünkön.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Látogatottsági adatok