2009. október 20., 10:492009. október 20., 10:49
„Ebben még nem is főztem, s mégis lepattant róla a zománc” – fejezte be a sort és lábosok rakosgatását. Hümmögtem, és együttérzően bólogattam, nyelvem hegyén volt, de visszaszívtam, és mégsem mondtam meg neki: „Lám-lám, mondtam én neked, ne vásárolj akciós árut!”
Aztán arról kezdtünk magvas eszmefuttatásba, hogy miért is gyártanak olyan termékeket, amelyekre távolról sem lehet rámondani, hogy minőségi lenne. „Miért a szép csomagolás, ha gyenge minőséget fed?!” – dohogott a szomszédasszony, s erre megint nem mondtam neki, hogy hajaj, sokat tudna erről mesélni a fiam, aki reklámiparban dolgozik, de könyvem is van arról, hogyan, miként űzik a Nagyok a szemfényvesztés művészetét a kispénzű fogyasztóval. Mert nem csak az edényt és annak zománcát érdemes alaposan megnézni, sőt!
Megéri mélyrehatóan elgondolkodni azon is, ugyan miért akciós termék valami, ha még messze van a Mikulás-járás. De azon is érdemes lenne filozofálni egy sort, hogy mitől olyan egyformán gyönyörű szépek például az almák, amiket mostanság a zöldségesnél lehet vásárolni? Sőt miért olcsóbb a tolómércével igazolhatóan egyformára méretezett argentin körte, mint a zöld, kisebb-nagyobb méretű román társa.
Miért? Miért? Sorolhatnánk a kérdéseket, kezdve a ki tudja mivel nagyra növesztett kenyértől egészen a növényinek titulált, tejet nem látott tejszínig, amiket mind megveszünk, vagy mert szép a csomagolása, vagy mert olcsó vagy mert éppen akciós, és mostanság „trendi” akciós terméket vásárolni.
„Ma már semmi nem a régi” – csatlakoztam szomszédasszonyom megállapításához, és már egyáltalán nem mérgelődtem azon, hogy noha a lakásomban végigfutnak egy távhőrendszer vezetékei, még sincs fűtés. Hazabattyogtam, és a harmadik emeletre felcipelt vállalkozó barátomtól ismeretségi alapon szerzett, teraszon és előszobában tárolt brikettel begyújtottam, közben azon morfondíroztam: milyen jó, hogy nem dőltem be az előző évek alakoskodóinak és nem bontattam le a cserépkályhámat. Lám, most az isten hidege venne meg, mert az ígéret engem nem melegít. Nem bizony… még ha akciós és szépen csomagolt, akkor sem…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok