2009. október 20., 10:492009. október 20., 10:49
„Ebben még nem is főztem, s mégis lepattant róla a zománc” – fejezte be a sort és lábosok rakosgatását. Hümmögtem, és együttérzően bólogattam, nyelvem hegyén volt, de visszaszívtam, és mégsem mondtam meg neki: „Lám-lám, mondtam én neked, ne vásárolj akciós árut!”
Aztán arról kezdtünk magvas eszmefuttatásba, hogy miért is gyártanak olyan termékeket, amelyekre távolról sem lehet rámondani, hogy minőségi lenne. „Miért a szép csomagolás, ha gyenge minőséget fed?!” – dohogott a szomszédasszony, s erre megint nem mondtam neki, hogy hajaj, sokat tudna erről mesélni a fiam, aki reklámiparban dolgozik, de könyvem is van arról, hogyan, miként űzik a Nagyok a szemfényvesztés művészetét a kispénzű fogyasztóval. Mert nem csak az edényt és annak zománcát érdemes alaposan megnézni, sőt!
Megéri mélyrehatóan elgondolkodni azon is, ugyan miért akciós termék valami, ha még messze van a Mikulás-járás. De azon is érdemes lenne filozofálni egy sort, hogy mitől olyan egyformán gyönyörű szépek például az almák, amiket mostanság a zöldségesnél lehet vásárolni? Sőt miért olcsóbb a tolómércével igazolhatóan egyformára méretezett argentin körte, mint a zöld, kisebb-nagyobb méretű román társa.
Miért? Miért? Sorolhatnánk a kérdéseket, kezdve a ki tudja mivel nagyra növesztett kenyértől egészen a növényinek titulált, tejet nem látott tejszínig, amiket mind megveszünk, vagy mert szép a csomagolása, vagy mert olcsó vagy mert éppen akciós, és mostanság „trendi” akciós terméket vásárolni.
„Ma már semmi nem a régi” – csatlakoztam szomszédasszonyom megállapításához, és már egyáltalán nem mérgelődtem azon, hogy noha a lakásomban végigfutnak egy távhőrendszer vezetékei, még sincs fűtés. Hazabattyogtam, és a harmadik emeletre felcipelt vállalkozó barátomtól ismeretségi alapon szerzett, teraszon és előszobában tárolt brikettel begyújtottam, közben azon morfondíroztam: milyen jó, hogy nem dőltem be az előző évek alakoskodóinak és nem bontattam le a cserépkályhámat. Lám, most az isten hidege venne meg, mert az ígéret engem nem melegít. Nem bizony… még ha akciós és szépen csomagolt, akkor sem…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok