2009. november 18., 10:592009. november 18., 10:59
Nemrég fordítottam igen tekintélyes időt és anyagiakat arra, hogy tíz hosszú év után felfrissítsem ezt a fontos igazolványt, amit „télen-nyáron, viharban, napsütésben magammal hordok”. Az egyetlen pozitívuma, hogy most már a fényképem inkább hasonlít magamhoz, mint a családi albumokból ismert születésnapos képeimhez.
Ahogy kézhez kapom, ellenőrizni kezdem, nem írtak-e el véletlenül valamit. Mert volt már problémám abból, hogy a falum nevét az utcához írták, arról nem is beszélve, hogy második keresztnevem elveszett, ékezeteket meg csak ünnepnapokon kapok. Igen örvendetes dolog, ha már így unióba vagyunk, hogy a román állampolgárok személyije háromnyelvű: román, francia és angol. A személy fényképénél nagyobb román címer és a trikoloros România felirat egyértelműen hirdeti, hogy ha tetszik, ha nem, az övék vagy.
Betűről betűre nézem végig a nevem, csodával határos módon egyetlen elírás sincs. A következő rovatnál azonban kicsit megtorpanok: „Cetăţenie/Nationalite/Nationality: Română/ROU”. Tessék? A román változattal nincs probléma, mintha nem lenne elég nyilvánvaló, külön is le kellett írni, hátha kicsit több keserű szájízt ad a tulajdonosnak, hogy román állampolgár.
Miután rákerestem, kiderült (bár elég furcsa), hogy franciául sincs külön kifejezés a nemzetiségre és az állampolgárságra, ezért ezt is lenyeltem. Angolul viszont már nyilvánvaló: citizenship – állampolgárság, nationality – nemzetiség. Próbáljam csak még egyszer követelni, hogy én más nemzethez tartozom? Rögtön elhallgattatnak: igen? Akkor igazold magad! S ha ez nem lenne elég, jön a második megdöbbenés: hiányzik a szülők neve a személyi igazolványból.
Elsőre nem tartottam olyan nagy hibának, aztán elkezdtem gondolkozni, hogy bizony a sok Kovács Istvánnak lesz baja elég, ha tisztázni akarja, melyik az ő igazi neve. Tanulgatom tehát az új személyi számom, s biztos vagyok egy dologban: Bródy János őszintén megírt dalszövegét soha nem fogom magaménak érezni, mert nem énekelhetem vele: „Tudom, hogy itt és most, hogy ő és én, mi ketten összetartozunk.”
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok