2009. június 25., 11:112009. június 25., 11:11
Az igazgatót rendszerint félistennek, vagy valami hozzá hasonlónak képzeltük, de mindenképpen olyan toronymagas piedesztálon, akit megszólítani sem mertünk. S ha nagyon muszáj volt, akkor is félve tettük, mert tudtuk mindannyian ő az a „nagyember”, aki még a szigorú tanároknak is „parancsol”. Ehhez képest most sokkalta lazább a kapcsolat, és őszintén szólva, nem tudom eldönteni, melyik a helyesebb: a fennebb vázolt szigorú, távolságtartó modor, illetve a mostani barátságos, haverkedős, olykor még a diák-tanár közötti tegeződést is toleráló állapot.
Nem is óhajtanék ebben most markáns véleményt alkotni, mert tudom, hogy még a pedagógusok között is vita folyik a jelenségről. Mindenképpen néhány figyelemreméltó igazgató-diák laza, barátságos viszonyról árulkodó helyzetet – amit munkám során tapasztaltam – megosztok önökkel, csak azért, hogy a piedesztálon álló szigorúak lássák, van ám, tisztelet úgy is, ha nem mérik ki a három lépés távolságot.
Nem is olyan régen egy ünnepség előtt láthattam, amint egy kislegény csak úgy haveri alapon, de nagyon őszintén érdeklődött az igazgatójától: „Na, hogy megy az igazgatás, igazgató bácsi?” Aztán felém fordulva mintegy féltő, igazgatóját óvó alapállásból akkurátusan megjegyezte: „rendes csávó ez az igazgató”. Mosolyogtunk mindketten a helyzeten, aztán az igazgató barátságosan kezet rázva a kisdiákkal kívánt jó vakációt neki, engem pedig a mókás helyzet maximálisan meggyőzött az igazgató jó pedagógiai kvalitásairól.
Egy másik iskolában, egy másik kislegény az éppen zajló felújítási munkálatokat és egyre szebbé, modernebbé váló iskoláját szemlélve, a fel-alá rohangáló, intézkedő, telefonáló igazgatóját ezekkel a szavakkal illette: „Nahát, fasza fiú vagy, igazgató bácsi!” Az igazgató pillanatra megállt a rohanásban és széles mosollyal nyugtázva közölte: „Te is legyél ilyen, kishaver!” Közben nem dőlt össze a fél világ, semmit sem csorbult az igazgató tekintélye. És talán ez így rendjén is van…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok