Olvasópróba

Ők írják, ők olvassák – mondhatnánk, de nem így van. Sajnos ahhoz képest, hogy sok lapban csak dilettáns szkriptomániások helyesírási hibákkal sűrűn megtűzdelt és fogalomzavaros szösszeneteit találjuk, temérdek előfizető fosztogatja hajnalonként a postaláda tartalmát. Azt eszik, amit kapnak, nem válogatnak.

Mire való az írás, ha nem ízlésalakító, információközlő eszköz? Csak a kisebbik gond, hogy nem írnak helyesen a tollat ragadó hozzá nem értők, és a klasszikus műfajokat is eltüntetik. Még az sem hibáztatható, aki pénzt ad nekik ezért, mert ő is profitál belőlük, azt azonban végképp nem értem, hogy hogyan lehet ezeket az irományokat rendszeresen olvasni, és még fizetni is értük.

Először elmegy, aztán már megszokjuk – gondolom, ez lehet a válasz a kérdésre. Ez rendben is lenne, ha egyéb alternatíva nincsen, ám ahhoz, hogy a sok közül, önként a legrosszabbat választani, már tehetség kell. Jó marketinggel és okos stratégiákkal el lehet adni a középszerűt is. Bele sem merek gondolni, mi lenne, ha a jót adnák el jól, azzal meg lehetne változtatni a világot. Sokszor az olvasónak már önmagával szemben sincsenek elvárásai.

Olyan a legtöbb, átlagos napilap, mint a rágógumi. Csámcsogunk raja, majd kiköpjük, és a végén nem maradunk semmivel. Régebben az olvasók nagy részének napilapgyűjteménye volt, mert megőrzésre érdemesnek tartotta az írásokat. Ma, ha megkérdezek valakit, hogy mi van az újságban, azt válaszolja, hogy zöldhagyma, meg egy kis szalonna.

Ritka az elgondolkodtató írás, az olyan, amelyiken töprenghetne az olvasó, ha nem is naphoszszat, de pár gondolat erejéig, amíg néhány összefüggést talál. Sok rossz hűhó jó drágán, a vége pedig mindig a szemétkosár. A bóvlik szerzői még a saját ablakukba sem tennék ki műveiket, de a máséba folyamatosan odapakolják.

Persze nem érdemes a mai társadalomban erkölcsi felelősségről beszélni, mert az fabatkát sem ér, azt nem lehet megenni. Az viszont továbbra is kérdés marad, hogy miért enynyi egyetem meg szakképzés, ha olyan felelősségteljes beosztásban, mint az újságírói, amely nemcsak hivatás, hanem tudomány is, dilettánsok siserahada lebzsel.