Vagy további négy aradi vértanút, akik korábbi vagy későbbi időpontban lelték erőszakos halálukat: Ormai Norbert, Kazinczy Lajos, Lenkey János és Hauk Lajos.

Valószínűleg valamivel többen tudnák felsorolni a hetven évvel ezelőtt Londonban világraszóló sikert arató Aranycsapat tagjait. A magyar csapat összeállítása szinte azonos volt a Bernben később vébé döntős csapattal: Grosics – Buzánszky, Lóránt, Zakariás, Lantos – Bozsik, Hidegkuti – Budai II, Kocsis, Puskás, Czibor. Nem feledkezve meg arról sem, hogy a hat-három utolsó negyedórájában Gellér Sándor védett a magyar kapuban. A berni kezdőcsapatban Tóth váltotta Budait, előzőleg pedig Puskás sérülése miatt Sebes Gusztáv, a csapat szakvezetője Palotást tette be a tizenegybe. Amúgy a népnyelv az Aranycsapat 12. játékosának a legendás rádióriportert, Szepesi Györgyöt tartotta.

Főleg most, amikor felfokozott nemzeti érdeklődést vált ki a Nobel-díjak idei (vasárnap este rendezett) ünnepélyes átadása, hiszen kivételes módon két magyar díjazott szerepel az elismertek között.

Bár nincs egyetértés a magyar Nobel-díjasok számát illetően, a későbbiekben ismertetett kritériumok alapján tizenkét magyar Nobel-díjasról, valamint további hét magyar származású, magyar ősökkel rendelkező Nobel-díjasról beszélhetünk. Két személy (Szent-Györgyi Albert, Kertész Imre) Magyarországon, magyar állampolgárként kapta meg a rangos elismerést ottani munkásságuk eredményeként, de később előbbi is elhagyta a szülőföldet, utóbbi pedig oda tért vissza végső pihenőre.

További tíz díjazott Magyarországon született, magyar az anyanyelvük – Lénárd Fülöp és Herskó Ferenc kivételével –, alapképzésüket magyar iskolában szerezték, eredményeiket viszont külföldön érték el. Hat olyan díjazott van, akiknek csak a szülei születtek Magyarországon, egynek a nagyszülei, de ők maguk már nem ott jöttek világra, nem vallották magukat magyarnak.

Íme a tizenkét magyar Nobel-díjas neve a díjazásuk sorrendjében: Lénárd Fülöp, Szent-Györgyi Albert, Hevesy György, Békésy György, Wigner Jenő, Gábor Dénes, Harsányi János, Oláh György, Kertész Imre, Herskó Ferenc, Karikó Katalin, Krausz Ferenc. És íme a magyar felmenőkkel rendelkező további Nobel-díjasok: Bárány Róbert, Zsigmondy Richárd, Milton Friedman, Daniel Carleton Gajdusek, Elie Wiesel, Polányi János, Louise Elisabeth Glück.

Miközben a fenti, már jól ismert neveket ismételgetjük, büszkén gondolunk a legnagyobb elismerésben részesülőkre, a legrangosabb tudományos díjat elnyerő okos emberekre. Kiemelten arra, hogy idén két újabb Nobel-díjjal gazdagodott a nemzet. Karikó Katalin az orvosi Nobel-díjat az mRNS-alapú orvoslás alapjainak megteremtéséért nyerte el születésileg is amerikai kutatótársával együtt, ami a koronavírus elleni új típusú védőoltások gyors kifejlesztését és gyakorlati alkalmazását tette lehetővé. Krausz Ferenc két francia-amerikai tudóssal megosztva kapott fizikai Nobel-díjat az általa kifejlesztett „attoszekundumos fényimpulzusokat létrehozó kísérleti módszerekért, melyek lehetővé teszik az elektronok anyagbeli viselkedésének tanulmányozását”.

A legnagyobb magyar, Széchenyi István azt vallotta, hogy „a tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma”. Nekünk pedig az a feladatunk, hogy nemzeti büszkeséggel gondoljunk kiemelkedő mártírjainkra, sportolóinkra, művészeinkre, tudósainkra. A kiművelt emberfők sokaságából kikerülő legnagyobbjainkra.

Dr. Ábrám Zoltán
A szerző marosvásárhelyi egyetemi tanár