2009. október 15., 12:132009. október 15., 12:13
Egy szakértői kormány azonban csak akkor tudná jól végezni a munkáját, ha a politikusok hagynák dolgozni. Márpedig erre semmilyen garancia nem létezik; a hazai politikai rendszer nem teszi lehetővé, hogy a politikusok kizárhatók legyenek az egyenletből.
Emlékezzünk csak vissza, a mindenki által elismert Mugur Isărescu jegybanki elnök is milyen szánalmas volt miniszterelnöki minőségében. Milyen visszatetsző volt, hogy az őt előre toló pártok megkötötték a kezét. Egy lépést sem tehetett a politikusok nélkül, akik a döntés jogát megtartották saját hatáskörben, épp csak a döntés következményei miatti felelősséget ruházták át a kijelölt bábjukra.
Ezért nem lenne hát jó, ha Klaus Iohannis ülne a miniszterelnöki székbe. Jelölése egyébként érdekes lélektani jelenségre világít rá. A román politikai pártok ismerik saját praktikáikat, ezért egymásban sem bíznak. Azt gondolják, a másik is ugyanazokkal az eszközökkel élne, amelyeket ők maguk szoktak bevetni, ezért tartanak egymástól. Így hát olyan valakit keresnek, aki a rendszeren kívülről jön, aki nem is román. Klaus Iohannisra olyanszerűen esett a választásuk, mint egykor a Hohenzollern-Sigmaringen családra, amelyiknek a trónt ajánlották fel.
Iohannis miniszterelnöksége a sajátos erdélyi magyar szempontoknak sem felelne meg. Még ha el is hisszük Nagyszeben polgármesteréről, hogy nagyobb empátiával viszonyulna a kisebbségi kérdésekhez, miniszterelnöksége hamis üzenetet közvetítene kifelé a romániai állapotokról. Azt üzenné, hogy példaértékűen rendezett a kisebbségek helyzete.
Különben nem kerülhetne egy kisebbségi szervezet elnöke a miniszterelnöki székbe. Ez a következtetés pedig alighanem valamennyi erdélyi magyar mindennapi tapasztalatának ellentmond. Iohannis kormányzása tovább csökkentené annak a valószínűségét, hogy az erdélyi magyar autonómia valaha is révbe jut.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok