2009. október 15., 12:132009. október 15., 12:13
Egy szakértői kormány azonban csak akkor tudná jól végezni a munkáját, ha a politikusok hagynák dolgozni. Márpedig erre semmilyen garancia nem létezik; a hazai politikai rendszer nem teszi lehetővé, hogy a politikusok kizárhatók legyenek az egyenletből.
Emlékezzünk csak vissza, a mindenki által elismert Mugur Isărescu jegybanki elnök is milyen szánalmas volt miniszterelnöki minőségében. Milyen visszatetsző volt, hogy az őt előre toló pártok megkötötték a kezét. Egy lépést sem tehetett a politikusok nélkül, akik a döntés jogát megtartották saját hatáskörben, épp csak a döntés következményei miatti felelősséget ruházták át a kijelölt bábjukra.
Ezért nem lenne hát jó, ha Klaus Iohannis ülne a miniszterelnöki székbe. Jelölése egyébként érdekes lélektani jelenségre világít rá. A román politikai pártok ismerik saját praktikáikat, ezért egymásban sem bíznak. Azt gondolják, a másik is ugyanazokkal az eszközökkel élne, amelyeket ők maguk szoktak bevetni, ezért tartanak egymástól. Így hát olyan valakit keresnek, aki a rendszeren kívülről jön, aki nem is román. Klaus Iohannisra olyanszerűen esett a választásuk, mint egykor a Hohenzollern-Sigmaringen családra, amelyiknek a trónt ajánlották fel.
Iohannis miniszterelnöksége a sajátos erdélyi magyar szempontoknak sem felelne meg. Még ha el is hisszük Nagyszeben polgármesteréről, hogy nagyobb empátiával viszonyulna a kisebbségi kérdésekhez, miniszterelnöksége hamis üzenetet közvetítene kifelé a romániai állapotokról. Azt üzenné, hogy példaértékűen rendezett a kisebbségek helyzete.
Különben nem kerülhetne egy kisebbségi szervezet elnöke a miniszterelnöki székbe. Ez a következtetés pedig alighanem valamennyi erdélyi magyar mindennapi tapasztalatának ellentmond. Iohannis kormányzása tovább csökkentené annak a valószínűségét, hogy az erdélyi magyar autonómia valaha is révbe jut.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok