2009. május 13., 10:592009. május 13., 10:59
Kényes téma, a vélemények megoszlanak, van, aki rögtön felkötné az illegálisan letöltőket, van, aki kifejezetten jónak találja, hogy hétköznapi ember számára is elérhető így a filmek, zenék széles skálája. Tény azonban, hogy a film- és zeneipar komoly veszteségről számol be évről évre.
De ha jobban belegondolunk, nem csak őket érinti ez a téma. Ott vannak az on-line újságok, amelyek sokféle próbálkozás után sem tudják meggátolni, hogy egyes anyagokat hivatkozás nélkül átvegyenek más oldalak. Ha hivatkozással veszik át, az is veszteség az adott lapnak, mert az érdeklődő olvasó nem az ő honlapján tölti az értékes időt.
A fotósok sem maradnak ki a sorból, egy-egy jól sikerült kép percek alatt elterjed a világhálón az egyre tökéletesebben működő keresőmotorok segítségével. Segít, ha a fotós saját készítésű logójával látja el az alkotást, de ezzel is több probléma van: ha alig látható, könnyen kivágják a kép sarkából, ha szembetűnőbb helyen van, elveszti a kép az esztétikáját. Egy jó beköpésből pillanatok alatt frappáns idézet lesz, amit rögtön húsz tini tesz ki a blogjára mottóként. Tehát joggal mondhatjuk, hogy semmi sincs biztonságban.
Igaz, hogy anyagi veszteség szempontjából tényleg a film- és zeneipar húzza a rövidebbet. Én azt gondolom, beperelhetnek bármennyi DVD-készítőt, lecsukhatnak akárhány torrentoldal-üzemeltetőt, ez a jelenség nem fog eltűnni, a megosztók, a letöltők mindig megtalálják a módját a törvényes eljárások megszegésének.
Ehelyett inkább abban kellene gondolkozniuk, hogy ne tömegfilmeket gyártsanak, hanem olyan alkotásokat, amire azt mondhatja az átlagember: igen, ezért megéri fizetni. Egy igazi rajongónak minden lemeze megvan kedvenc együttesétől eredetiben, egy igazi filmszerető úgysem fogja csak kamerás mozifelvételről megnézni a kedvenc rendezője legújabb filmjét. Aki meg most nem jár az egyébként nem olcsó moziba, az akkor sem fog, ha nem áll majd rendelkezésére a fájl-letöltés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok