Mikor örömet szerez a hivatal

Amikor úgy gondoltam, hogy minden szükséges papírom együtt van, beálltam a sorba a hatóságnál. Előre megadtam magam a sorsnak, tudván, hogy a román bürokráciával nem érdemes hadakozni… Ekkor még nem is csalatkoztam: természetes módon kiderült, hogy az egyik iratról kellett volna fénymásolat, de nem volt. Sőt okmánybélyegem sem 4 lejes volt, hanem csak 2 lejes. Persze ott helyben nem tudtam velük fénymásoltatni, sem bélyeget venni, úgyhogy megint útnak indultam. Csodák csodája, épp szemben volt egy fénymásolással is foglalkozó cég, itt tudtam sokszorosítani. Sőt a xeroxos bácsi előzékenyen kivette az aktacsomót a kezemből, és mindent tüzetesen átvizsgált. Látszott, nagyon érti az ilyesmit. Rögtön feltűnt neki, hogy nem aznapi a dátum a kérvényen, ezért gyorsan kijavította. Aztán arról is felvilágosított, hogy a hiányzó okmánybélyegért nem feltétlenül muszáj elmennem a postahivatalig, mert átellenben van egy cég, ahol lehet venni. Át is mentem, és kértem 2 lejes okmánybélyeget, azonban közölték, hogy csak 4 lejest tudnak adni. Egye fene, gondoltam, drága az időm, mondtam, adjon 4 lejest. Erre közölte, hogy 5 lejt kér, merthogy ők még rátesznek 1 lejt a fáradozásukért. No, miután 5 lejért sikerült pótolnom a hiányzó 2 lejes árú bélyeget, visszamentem, és leadtam a kérvényemet. Kiderült azonban, hogy csak két hét múlva lesz kész, nekem viszont öt napon belül kellett. Elmondták viszont, kérhetek gyorsított eljárást, de akkor meg kell jelennem a főnök fogadóóráján, és meg kell győznöm őt arról, hogy valóban égetően nagy szükségem van a személyire. Felvilágosítottak, hogy mellékelni kell orvosi vagy munkahelyi igazolást. Mivel megfogadtam, hogy nem engedem magam felbosszantani, tudomásul vettem, hogy nem lesz két héten belül személyim. Az audienciára viszont mégiscsak jelentkeztem annak ellenére, hogy semmiféle igazolást nem tudtam felmutatni. Fél óra fagyoskodás után behívtak, ahol megkérdezték, hogy miért olyan sürgős nekem a dolog? Mondtam: újságíró vagyok, és egy tüntetésre szeretnék eljutni Budapestre. – „Jó utat! Holnap jöhet az igazolványért.” Ekkor leesett az állam. A nem várt siker bearanyozta a délelőttömet. És szánakozva gondoltam azon államok polgáraira, ahol az ügyintézés úgy megy, mint a karikacsapás, hisz nekik biztos nem tud ilyen örömet szerezni egy hivatalnok.