2012. január 17., 09:492012. január 17., 09:49
Német barátom viszont nem elégedett meg ennyivel – akkor még nem járt nálunk –, és a patikatisztaságú, harmincévesnél nem régebben épült családi házakkal körülvett és selymes pázsittal szegélyezett utcán ballagva egyre kitartóbban nógatott, mégis próbáljam már meg elmagyarázni, mit gondolok a szerinte elég unalmas és poros kisvárosról, amelyben él.
Gyorsan körültekintettem, hátha hirtelen eszembe jut egy értelmes és világos példa. A közeli sarkon, egy kiskocsma bejárata előtt pillantottam meg az itthon elképzelhetetlen látványt: drágának tűnő – nem vagyok jártas benne, de megesküdnék rá, hogy tényleg nagyon puccos – motorkerékpárok álltak szép rendben egymás mellett, míg tulajdonosuk valószínűleg odabenn döntögette a jobbnál jobb bajor söröket. „Nézd csak – rángattam meg vendéglátóm mandzsettáját –, nálunk, Romániában például ilyet nem lehetne csinálni. Nem lehetne csak úgy, bilincs nélkül kint hagyni a motorbiciklit a kocsma előtt.” Beszélgetőpartnerem nem merült gondolataiba három másodpercnél tovább. Összehúzta a szemét, és cinkosul rám nézett: „Aha, mert akkor ellopnák őket, igaz?”
Talált. Ez a történet jut eszembe sokszor, ha arról hallok, hogy akár Romániában, akár Magyarországon valakinek sikerült eltalálnia a lottószámokat, és elvitte a vagyonnyi főnyereményt. Sem itt, sem ott nem mutatkozik a nyertes soha. A legnagyobb titokban veszi fel a nyereményét, lehetőleg külföldi bankokban tartja a pénzt, és ha teheti, mihamarabb elpályázik az országból. Okkal: egy olyan országban, ahol a vasúti töltést is felszedik, hogy pénzzé tehessék – régi sztori, de emlékezetes –, meg egy olyanban, ahol lassan több csóró vidéki bankot rabolnak ki, mint a Vadnyugaton, én sem hirdetném fennhangon, hogy épp egy vagyont nyertem.
És éppen ezért egyszerre kedves és szívszorító történet az angliai Eloise-é: a 19 éves pénztároslány nemhogy sajtótájékoztatót tartott, miután kiderült, övé az ötös a lottón, hanem még azt is kijelentette: munkahelyét nem hagyja ott, a pénzt bankban helyezi el, de egy iPadre, egy nyaralásra és egy új autóra azért nem sajnál majd költeni.
Miközben Nicușor Dan választási győzelme kedvező fejlemény a magyarok számára, hiszen sikerült elkerülni, hogy az országnak szélsőjobboldali, magyargyűlölő elnöke legyen, azért olyan sok okunk még sincs az önfeledt ünneplésre.
Románia leginkább ahhoz a katonához hasonlít, akire a csatában rálőttek, de szerencséjére a füle mellett elsüvített a puskagolyó – tömören így foglalható össze az államfőválasztás végeredményének legfőbb következtetése.
Elnökválasztás előtt áll, és háborog az ország. A választópolgárnak el kell döntenie, hogy az egykori suszter „aranykorszakát” felelevenítő aktivista „megmondóember” vagy a matematikában kimagasló eredményeket felmutató jelölt mellé üti a pecsétet.
Sokszor mondták már a romániai választások kapcsán, hogy két rossz közül kell választani, ezért szavazzunk a kisebbikre – a mostani elnökválasztás viszont már arról szól, hogy nem a nagyobbik rosszat, hanem a katasztrófát kell elkerülni.
Egy soha el nem mondott személyes történetet mesélnék el 1986-ból. Épp elvégeztem az egyetem fizika szakán az első évet. Elviselhetetlen hőség volt Temesváron.
Az eredményt látva kijelenthető: a kormánypártok akkor is nehezen tudtak volna jobb eredményt összehozni a szélsőjobboldali, magyargyűlölő George Simion számára az elnökválasztáson, ha a kampányidőszakban közvetlenül mellette korteskednek.
Románia most aztán nem marad le: a dekadens Nyugattal egy időben rendelte be magának a szélsőséges-populista-szuverenista tisztítódesszertet.
Bár a kellemetlen meglepetés több tekintetben is benne volt a pakliban, nem túlzás sokknak nevezni a romániai államfőválasztás vasárnap rendezett első fordulójának eredményét.
Vélhetően sokan értenek egyet azzal, hogy Romániában nagyjából annyi szükség volt arra, hogy 2025-ben újabb, ráadásul megismételt elnökválasztást kelljen tartani, mint egy pornófilm forgatásán az intimitás-koordinátorra.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.