2012. január 17., 09:492012. január 17., 09:49
Német barátom viszont nem elégedett meg ennyivel – akkor még nem járt nálunk –, és a patikatisztaságú, harmincévesnél nem régebben épült családi házakkal körülvett és selymes pázsittal szegélyezett utcán ballagva egyre kitartóbban nógatott, mégis próbáljam már meg elmagyarázni, mit gondolok a szerinte elég unalmas és poros kisvárosról, amelyben él.
Gyorsan körültekintettem, hátha hirtelen eszembe jut egy értelmes és világos példa. A közeli sarkon, egy kiskocsma bejárata előtt pillantottam meg az itthon elképzelhetetlen látványt: drágának tűnő – nem vagyok jártas benne, de megesküdnék rá, hogy tényleg nagyon puccos – motorkerékpárok álltak szép rendben egymás mellett, míg tulajdonosuk valószínűleg odabenn döntögette a jobbnál jobb bajor söröket. „Nézd csak – rángattam meg vendéglátóm mandzsettáját –, nálunk, Romániában például ilyet nem lehetne csinálni. Nem lehetne csak úgy, bilincs nélkül kint hagyni a motorbiciklit a kocsma előtt.” Beszélgetőpartnerem nem merült gondolataiba három másodpercnél tovább. Összehúzta a szemét, és cinkosul rám nézett: „Aha, mert akkor ellopnák őket, igaz?”
Talált. Ez a történet jut eszembe sokszor, ha arról hallok, hogy akár Romániában, akár Magyarországon valakinek sikerült eltalálnia a lottószámokat, és elvitte a vagyonnyi főnyereményt. Sem itt, sem ott nem mutatkozik a nyertes soha. A legnagyobb titokban veszi fel a nyereményét, lehetőleg külföldi bankokban tartja a pénzt, és ha teheti, mihamarabb elpályázik az országból. Okkal: egy olyan országban, ahol a vasúti töltést is felszedik, hogy pénzzé tehessék – régi sztori, de emlékezetes –, meg egy olyanban, ahol lassan több csóró vidéki bankot rabolnak ki, mint a Vadnyugaton, én sem hirdetném fennhangon, hogy épp egy vagyont nyertem.
És éppen ezért egyszerre kedves és szívszorító történet az angliai Eloise-é: a 19 éves pénztároslány nemhogy sajtótájékoztatót tartott, miután kiderült, övé az ötös a lottón, hanem még azt is kijelentette: munkahelyét nem hagyja ott, a pénzt bankban helyezi el, de egy iPadre, egy nyaralásra és egy új autóra azért nem sajnál majd költeni.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.