2009. május 28., 11:352009. május 28., 11:35
Többé-kevésbé sikerült leküzdenünk a távolság adta akadályokat, igénybe vesszük a rendelkezésünkre álló járműveket, sőt a prioritás most már A-ból B-be minél hamarabb eljutni.
Csakhogy nem mindegy, honnan hová szeretnénk. Vannak elszigeteltnek számító helyek, amerre jó esetben egy-egy lehetőség kínálkozik. Így van ez Erdővidékkel is. Aki saját autóját veszi igénybe, könnyű helyzete van, bár ez sem jár kis kockázattal.
Mire nagy nehezen felújítják azt a pár kilométer utat, elkezdik letenni a vízvezetéket, ami a teljes útburkolat feltörésével jár. Nem gond, egy év alatt befejezik, még egy év alatt újraaszfaltozzák az utat, aztán eszükbe jut kiépíteni a csatornázást.
Akinek nincs saját járműve, kénytelen menetrendeket böngészni, jegyárakat számolni, időpontot egyeztetni. Hogyha valaki Kolozsvárról Erdővidékre utazna és bevállalós, csakis stoppal menjen. Hazáig nem viszik, de legalább Kovászna megye határát eléri.
Ha nem, van más lehetőség is. Mikrobusz, busz, vonat. Egy kivételével mindegyik Brassóig viszi az Erdővidékre vágyót. Onnan ki mivel éri: jóindulatú rokonok, busz, naponta egyszer, stop, régebben még volt bányászokat szállító kocsi is, most már csak tejesautóra lehet számítani fejés után.
Van egy gyorsvonat, az egyetlen kivétel, ami sok éven át nem állt meg ugyan Erdővidék határában, de valamelyik szenátor kilobbizta, mikor gyereke kolozsvári egyetemista lett, hogy álljon meg a Szatmár–Bukarest gyors Ágostonfalván. A kalauzok országszerte ismerik ezt a kis falut, mert ez az egyetlen hely, ahol nem nyomtatott jegyet adnak a gyorsvonatra.
Tavaly még a jól megszokott barna kartonpapírkát adták, idénre már ők is modernizálódtak. Amikor a szobányi váróteremmel egybekötött irodában jegyet kértem Kolozsvárig, az eladó kinyitott egy nyugtatömböt.
A kis lapocskát aztán annyira teleírta, hogy majdnem lekéstem a vonatot. S mindezt két példányban kaptam meg, hogy biztos legyen. A fülkében velem utazók csodájára jártak, én meg a betanult világnézet szerint büszkén mutogattam: ha le is vagyunk maradva, de lám, ebben is különbözünk tőletek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
Látogatottsági adatok