2009. május 28., 11:352009. május 28., 11:35
Többé-kevésbé sikerült leküzdenünk a távolság adta akadályokat, igénybe vesszük a rendelkezésünkre álló járműveket, sőt a prioritás most már A-ból B-be minél hamarabb eljutni.
Csakhogy nem mindegy, honnan hová szeretnénk. Vannak elszigeteltnek számító helyek, amerre jó esetben egy-egy lehetőség kínálkozik. Így van ez Erdővidékkel is. Aki saját autóját veszi igénybe, könnyű helyzete van, bár ez sem jár kis kockázattal.
Mire nagy nehezen felújítják azt a pár kilométer utat, elkezdik letenni a vízvezetéket, ami a teljes útburkolat feltörésével jár. Nem gond, egy év alatt befejezik, még egy év alatt újraaszfaltozzák az utat, aztán eszükbe jut kiépíteni a csatornázást.
Akinek nincs saját járműve, kénytelen menetrendeket böngészni, jegyárakat számolni, időpontot egyeztetni. Hogyha valaki Kolozsvárról Erdővidékre utazna és bevállalós, csakis stoppal menjen. Hazáig nem viszik, de legalább Kovászna megye határát eléri.
Ha nem, van más lehetőség is. Mikrobusz, busz, vonat. Egy kivételével mindegyik Brassóig viszi az Erdővidékre vágyót. Onnan ki mivel éri: jóindulatú rokonok, busz, naponta egyszer, stop, régebben még volt bányászokat szállító kocsi is, most már csak tejesautóra lehet számítani fejés után.
Van egy gyorsvonat, az egyetlen kivétel, ami sok éven át nem állt meg ugyan Erdővidék határában, de valamelyik szenátor kilobbizta, mikor gyereke kolozsvári egyetemista lett, hogy álljon meg a Szatmár–Bukarest gyors Ágostonfalván. A kalauzok országszerte ismerik ezt a kis falut, mert ez az egyetlen hely, ahol nem nyomtatott jegyet adnak a gyorsvonatra.
Tavaly még a jól megszokott barna kartonpapírkát adták, idénre már ők is modernizálódtak. Amikor a szobányi váróteremmel egybekötött irodában jegyet kértem Kolozsvárig, az eladó kinyitott egy nyugtatömböt.
A kis lapocskát aztán annyira teleírta, hogy majdnem lekéstem a vonatot. S mindezt két példányban kaptam meg, hogy biztos legyen. A fülkében velem utazók csodájára jártak, én meg a betanult világnézet szerint büszkén mutogattam: ha le is vagyunk maradva, de lám, ebben is különbözünk tőletek.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok