2009. június 04., 11:182009. június 04., 11:18
Mindjárt a kergemarhakórral kezdte, amit szerinte azért „vertek nagydobra”, mert igazából „valakiknek” érdeke fűződött ahhoz, hogy nálunk „bedöglesszék” a marhahústermelést. „Emlékezhettek, mekkora hisztéria volt, senki nem mert se marha-, se borjúhúst venni” – magyarázta hevesen, majd rögtön áttért a madárinfluenzára, illetve a „libanáthára”, ahogyan ő nevezi.
Kifejtette, erről is azért „szövegeltek annyit mindenféle hírkeltő hisztériások”, mert a cél az volt, hogy megbuktassák a helyi kis csirkeneveldéket, hogy aztán Dobrudzsában egy olasz „multicég” indíthasson egy sokkal nagyobbat. „S most itt van ez a disznóvírus!” – méltatlankodott az ismerős és kifejtette, nem hisz ő már senkinek.
„Politika van a dolog hátterében” – szögezte le, ugyanis szerinte a sertésinfluenza-járvány hírének terjesztése is csak arra jó, hogy „ne együnk disznóhúst”, felszámolják a sertésneveldéket, hogy aztán jöhessenek a „multik” és eladhassák a tápon nevelt, „íztelen” sertéseiket.Egy másik kávézó vitapartner arról értekezett, hogy szerinte ezeket a furcsa vírusokat laboratóriumban tenyésztették ki, csakhogy „nem vigyáztak” rájuk kellő mértékben, „kiszabadultak a lombikból” és most fertőzik az embereket.
„De az is meglehet, hogy szándékosan, a Föld népességének csökkentése végett tenyésztették ezeket a vírusokat, mert már annyian vagyunk, hogy alig férünk” – morfondírozott a vitapartner, majd hosszas okfejtésbe kezdett a bolygónkon örökös harcban álló „jó” és „rossz” hatalmak közötti ádáz küzdelemről.
A szintén velünk együtt kávézó istenfélő, állatvédő ismerősöm azt fejtegette: „Isten büntetésképpen szabadította az emberiségre ezeket a vírusokat, mert nem tisztelik az állatokat, nem viseltetnek felelősséggel irántuk.” „Nem lepne meg, ha a következő gyanús vírusos járvány a kutya- vagy macskainfluenza lenne” – szögezte le az állatvédő. Ennyi markáns vélemény hallatán, a „lelkes hallgatóság” szerepköréből alig sikerült labdába rúgnom. Így hát csupán annyit jegyeztem meg – azt is halkan –: „lehet benne valami…”
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.