2009. június 04., 11:182009. június 04., 11:18
Mindjárt a kergemarhakórral kezdte, amit szerinte azért „vertek nagydobra”, mert igazából „valakiknek” érdeke fűződött ahhoz, hogy nálunk „bedöglesszék” a marhahústermelést. „Emlékezhettek, mekkora hisztéria volt, senki nem mert se marha-, se borjúhúst venni” – magyarázta hevesen, majd rögtön áttért a madárinfluenzára, illetve a „libanáthára”, ahogyan ő nevezi.
Kifejtette, erről is azért „szövegeltek annyit mindenféle hírkeltő hisztériások”, mert a cél az volt, hogy megbuktassák a helyi kis csirkeneveldéket, hogy aztán Dobrudzsában egy olasz „multicég” indíthasson egy sokkal nagyobbat. „S most itt van ez a disznóvírus!” – méltatlankodott az ismerős és kifejtette, nem hisz ő már senkinek.
„Politika van a dolog hátterében” – szögezte le, ugyanis szerinte a sertésinfluenza-járvány hírének terjesztése is csak arra jó, hogy „ne együnk disznóhúst”, felszámolják a sertésneveldéket, hogy aztán jöhessenek a „multik” és eladhassák a tápon nevelt, „íztelen” sertéseiket.Egy másik kávézó vitapartner arról értekezett, hogy szerinte ezeket a furcsa vírusokat laboratóriumban tenyésztették ki, csakhogy „nem vigyáztak” rájuk kellő mértékben, „kiszabadultak a lombikból” és most fertőzik az embereket.
„De az is meglehet, hogy szándékosan, a Föld népességének csökkentése végett tenyésztették ezeket a vírusokat, mert már annyian vagyunk, hogy alig férünk” – morfondírozott a vitapartner, majd hosszas okfejtésbe kezdett a bolygónkon örökös harcban álló „jó” és „rossz” hatalmak közötti ádáz küzdelemről.
A szintén velünk együtt kávézó istenfélő, állatvédő ismerősöm azt fejtegette: „Isten büntetésképpen szabadította az emberiségre ezeket a vírusokat, mert nem tisztelik az állatokat, nem viseltetnek felelősséggel irántuk.” „Nem lepne meg, ha a következő gyanús vírusos járvány a kutya- vagy macskainfluenza lenne” – szögezte le az állatvédő. Ennyi markáns vélemény hallatán, a „lelkes hallgatóság” szerepköréből alig sikerült labdába rúgnom. Így hát csupán annyit jegyeztem meg – azt is halkan –: „lehet benne valami…”
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.