2009. szeptember 22., 10:352009. szeptember 22., 10:35
A jól neveltek elnézést kérnek, és pironkodva ki is fizetik a mikuláscsomag árát. Az ügyesebbek viszont praktikákat eszelnek ki. Sok veszteségébe kerül az önkormányzatoknak ez a macska-egér hajsza, hiszen mindig az fizet rá, aki helyesen jár el. A szabálytalankodó autók csomagtartójának nagy részében ugyanis véletlenül akad egy olyan akkumulátoros sarokcsiszoló, amelyikre vágólap van erősítve.
A rendesebbek a leszerelt vasat otthagyják az utcaszélen, a vadabbak eladják ócskavasként. Olyan megoldás is van, amelyet csak a külföldi tanfolyamokon okosodott sofőrök ismernek. Szerintük úgy a legkönnyebb megoldani a gumiszorító helyzetet, hogy háromnegyed részig kiengedjük belőle a levegőt, aztán az egyik kedves barátunk, aki mellesleg komoly testépítő munkát végez délutánonként, minden erejét latba vetve visszafogja a kerékbilincset, mi pedig óvatosan, hátramenetbe kapcsolva, kigördülünk a kalodából.
Aki úgy véli, van elég pénze a helyi önkormányzatnak, az beteszi a szerkezetet a csomagtartóba, és hazaviszi, aki pedig megszánja a közvagyont, elhelyezi a járdaszegélyen. Ellenben a rend őrei nem ma szálltak le a falvédőről, és a hátuk cseppet sem meszes. Nemcsak felhelyezik a műszert, de a folyamatot videóra is rögzítik. Ha nem kapják meg a szükséges pénzt, és a bilincset sem találják, bíróságra mennek.
Ott majd HD-minőségben visszanézik az esetet, és a vetítésre ingyenmozijegyet küldenek az ezermester autósnak. Az egyik partiumi megyeszékhelyen évente fele-fele arányban fizetnek és köszörülnek. Ez nem is olyan rossz arány, mert ha fejlődne a kisiparosok szakértelme, akkor decemberre már egyetlen kerékbéklyója sem lenne a parkolóőrségnek.
Nem is értem, mi értelme van a szabályoknak, hisz mindenki azon ügyeskedik, hogy áthágja őket. Gondolom, azért hozzák a rendeleteket, hogy felmérhessék a lakosság kreativitását. Két kifizetett büntetés ára kitesz egy új kerékfogót. Tehát ha kiszámoljuk, a fele fizet, a fele lop, így év végére ugyanannyi bilincs lesz, mint januárban, mert az eltűnteket pótolni kell. Amennyiben jövőre is így dolgoznak a sofőrök, megint nullszaldós lesz a parkolóőrség költségvetése.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.