2009. június 22., 10:422009. június 22., 10:42
Ám tudni olyan falu széli kolóniáról is, amely kutyaeledelt eszik vacsorára, köret és kenyér nélkül, savanyúság gyanánt pedig az élet keserűségét rágcsálják mellé. Hiszik és vallják, ez a legfinomabb, és ami fontosabb, a legolcsóbb eledel. No azért nem kell megijedni, nem az ismert márkákat vásárolják, mert az többe kerülne, mint a rendes napi betevő, hanem nyolc-tíz kilós kiszerelésű hulladékhúst.
Egyes meg nem nevezhető áruházak lefagyasztott mócsingokat árulnak kutyaeledel gyanánt. Elvileg ezek jók is a vérszomjas harckutyáknak, és ahogy láttam, az emberek sem vetik meg, különösen a verekedősebb fajta kedveli. Azok, aki ebből esznek, a pitbulléhoz hasonló morgó hangon kommunikálnak. Ha megkérdezzük őket, milyen a hús, egyesek hangosan vicsorítanak, másoknak dühtől habzik a szájuk.
Minden jó, ehető, csak tudni kell elkészíteni – vélik a szakértők. Kicsi odafigyeléssel és magyaros fűszerezéssel komoly pörköltet lehet rittyenteni a kutyaeledelből is, a szociális háló pedig gondoskodik a mindig friss utánpótlásról. A gyerekpénz és a napszám jó adalékanyagnak számít az esténként elfogyasztott kutyaételhez, amely láttán a pavlovi reflex meghatványozódik. A reformkonyha újabb hiteles példájáról van itt szó, amely kitűnő ötletet ad mindazoknak, akik már unják a banánt.
Előfordulhat, hogy komoly hagyománya lesz a kutyahúspörköltnek, és a rusztikus vendéglők puccos nyugati vendégei kézzel-lábbal kapkodják majd, mint helyi, autentikus specialitást. Legyen, hiszen a sok száz éves nomád receptek változatlanul öröklődtek át generációkon keresztül. Csak tudhatnak valamit ezek a séfek, annak ellenére, hogy nevüket az a la carték helyett csak a jóskártyák jegyzik. Persze a klientúra is számít, hiszen a vendég az első. Ha nem a családnak kellene, lehet, nem tennének bele kígyót-békát, de így fontos, hogy a legválogatottabb csemegék kerüljenek a kondérba. Amíg az itt a piros, hol a piros edzés tart, addig ki is fő a friss bogrács. Egy baj van csupán az egésszel, hogy a négylábúak ezúttal kimaradnak a buliból.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.