2009. május 28., 11:382009. május 28., 11:38
És történelemhamisítás. És mérhetetlen tájékozatlanság. Persze ehhez sok minden szükséges. Mindenekelőtt az, hogy a posztkommunista államok egyetleneként Románia a bűnös rendszer nyilvános elítélésén túl egyetlen lépést se tegyen tovább az igazság helyreállítása gyakorlati terén, azazhogy alanyi jogon rehabilitálja, adjon erkölcsi jóvátételt, s ami ugyanilyen fontos: helyezze vissza jogaiba mindazokat, akiket a deji és a ceauşescui kommunista rezsim politikai meggyőződésük miatt börtönbe vagy a halálba juttatott.
A Szoboszlay-ügy fényes bizonyítéka annak, hogy ebben a mioritikus országban meg sem kezdődött a fasizmus édestestvére: a kommunizmus minden vetületével való józan elszámolás. Köszönhetően jó adag nemtörődömségnek, bűnös felületességnek, jókora adag tájékozatlanságnak, feledékenységnek, de rosszakaratnak is.
Általában a volt politikai elítéltek rehabilitációjához való viszonyulás fényes bizonyítéka annak, hogy lelkében és gerincében egyaránt sérült társadalomban élünk. Ha a mai román állam törvénybe iktatottan védelmezi jogelődje, a kommunista román állam politikai bűneit, akkor mindenképpen.
Csak három apróság hiányzik. Az a bátorság a múlttal való szembenézéshez, mint amely bátorsággal Szoboszlay Aladárék és nagyon sokan mások egyáltalán gondolkodni mertek arról, hogy eljöjjön az az emberséges világ, amelyben az ő „bűneik” erénnyé nemesülnek, s amely világban rehabilitálják majd őket. Hiányzik még az igazság mindenek feletti tisztelete. És cseppnyi emberség.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok