2009. november 17., 11:132009. november 17., 11:13
Hogy ez a jókora spéttel bejelentett támogatás mennyire lesz majd voksokban is mérhető, hétfőre eldől, mindenesetre az RMDSZ és Kelemen Hunor helyzetét jól jelzi, hogy a szövetség kampánystábja már egy héttel az EMNT állásfoglalása előtt „megelőlegezte” a bizalmat a nemzeti tanácsnak, és azóta futó kampányhirdetéseiben a nyári EP-választások jelszavát felhasználva a magyar összefogás erejének ismételt demonstrálására buzdít.
Azaz: az akkori közös RMDSZ–EMNT-kiállásra utalva sugallja, hogy a Tőkés vezette szervezet is Kelemen mögött áll – mintegy kihasználva a volt püspök presztízsét, egyúttal kikényszerítve az EMNT színvallását. Ez most megtörtént, ám a késlekedés jelzi, a nemzeti tanács nem szívesen buzdítja arra szimpatizánsait, hogy a szavazólapon Kelemenre üsse a pecsétet. Ugyanakkor mégiscsak visszás lett volna, ha Tőkés épp annak a szervezetnek a jelöltje ügyében marad néma, amelynek listavezetőjeként EP-mandátumot nyert.
Az események megmutatták: a nyáron megköttetett frigy következményeitől sem az RMDSZ, sem az EMNT nem szabadulhat. Előbbinek Tőkés hazai és nemzetközi elismertsége, illetve kapcsolatrendszere létfontosságú, utóbbi némileg csapdahelyzetbe került, mivel a tulipán felvállalása bizonyos kötelezettségeket is maga után von.
Ugyanakkor az EMNT mára magára maradt az RMDSZ-en kívüli alakulatok sorában, és az elsősorban elnöke miatt perifériára szorult MPP, és a „minél rosszabb, annál jobb” elvet valló SZNT mellett az egyetlen komolyan vehető autonómiapárti szervezetként áll a porondon. Ebbéli minőségében most gesztust tett az RMDSZ-nek. Ezzel viszont a szövetség kényszerül színvallásra: ahogy az EMNT felvállalta Kelement, úgy a szövetségnek is fel kell vállalnia a nemzeti tanács – amúgy sajátjának is vallott – célkitűzéseit.
Az elnökválasztás után eldől, hajlandó-e erre, vagy az esetleges kormánypozíciókért cserébe háttérbe szorul a többszintű önrendelkezés kérdése. Előbbi eset az együttműködés életképességét bizonyítaná – utóbbi viszont egyértelművé tenné, hogy az EMNT-nek és elnökének fölösleges további gesztusokat tennie.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.
A Donald Trump elnökválasztási győzelme nyomán átalakulóban levő világrend kapcsán sokan érezhetik úgy, hogy kicsúszik a lábuk alól a talaj – de kevés ország érezheti annyira intenzíven, mint Románia.