2009. november 17., 11:132009. november 17., 11:13
Hogy ez a jókora spéttel bejelentett támogatás mennyire lesz majd voksokban is mérhető, hétfőre eldől, mindenesetre az RMDSZ és Kelemen Hunor helyzetét jól jelzi, hogy a szövetség kampánystábja már egy héttel az EMNT állásfoglalása előtt „megelőlegezte” a bizalmat a nemzeti tanácsnak, és azóta futó kampányhirdetéseiben a nyári EP-választások jelszavát felhasználva a magyar összefogás erejének ismételt demonstrálására buzdít.
Azaz: az akkori közös RMDSZ–EMNT-kiállásra utalva sugallja, hogy a Tőkés vezette szervezet is Kelemen mögött áll – mintegy kihasználva a volt püspök presztízsét, egyúttal kikényszerítve az EMNT színvallását. Ez most megtörtént, ám a késlekedés jelzi, a nemzeti tanács nem szívesen buzdítja arra szimpatizánsait, hogy a szavazólapon Kelemenre üsse a pecsétet. Ugyanakkor mégiscsak visszás lett volna, ha Tőkés épp annak a szervezetnek a jelöltje ügyében marad néma, amelynek listavezetőjeként EP-mandátumot nyert.
Az események megmutatták: a nyáron megköttetett frigy következményeitől sem az RMDSZ, sem az EMNT nem szabadulhat. Előbbinek Tőkés hazai és nemzetközi elismertsége, illetve kapcsolatrendszere létfontosságú, utóbbi némileg csapdahelyzetbe került, mivel a tulipán felvállalása bizonyos kötelezettségeket is maga után von.
Ugyanakkor az EMNT mára magára maradt az RMDSZ-en kívüli alakulatok sorában, és az elsősorban elnöke miatt perifériára szorult MPP, és a „minél rosszabb, annál jobb” elvet valló SZNT mellett az egyetlen komolyan vehető autonómiapárti szervezetként áll a porondon. Ebbéli minőségében most gesztust tett az RMDSZ-nek. Ezzel viszont a szövetség kényszerül színvallásra: ahogy az EMNT felvállalta Kelement, úgy a szövetségnek is fel kell vállalnia a nemzeti tanács – amúgy sajátjának is vallott – célkitűzéseit.
Az elnökválasztás után eldől, hajlandó-e erre, vagy az esetleges kormánypozíciókért cserébe háttérbe szorul a többszintű önrendelkezés kérdése. Előbbi eset az együttműködés életképességét bizonyítaná – utóbbi viszont egyértelművé tenné, hogy az EMNT-nek és elnökének fölösleges további gesztusokat tennie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok