2009. július 09., 10:002009. július 09., 10:00
Nálunk, a Székelyföldön ezt a kifejezést átvitt értelemben is használják arra a személyre, aki a természetes haladási iránynak mindegyre ellenszegül, nem azt csinálja, amit a többség, illetve hiába látja tisztán és világosan a helyes irányt, amerre tartani kellene, ő nem ezt teszi, hanem „farhámba ül”. Miről jutott mindez eszembe?
Nos, arról, hogy létezik egy olyan kisváros – s most hadd ne nevesítsük, és ujjal se mutogassunk – ahol már egy hónapja nincs melegvíz-szolgáltatás a tömbházakban, mert a szolgáltató eladósodott, és a cég ügyleteiben döntési joggal rendelkező önkormányzat a lakókat azzal próbálja fizetésre kényszeríteni, hogy megvonta tőlük a meleg vizet. Vitatható a logikája az intézkedésnek, mert a fene sem érti, mitől lesz jobb fizető, akinek még annyit sem adnak, mint amihez hozzászokott, ahelyett, hogy a szolgáltatás minőségének javításával próbálnák a fizetési morálját emelni.
Ennél viccesebb azon lakók helyzete, akiknél – ha a melegvíz-megvonási kényszer hatására sem jön meg a fizetőkedvük – a hidegvíz-csapot is elzárják. Hadd büdösödjön, rühesedjen, tetvesedjen a kisnyugdíjas, a vékonypénztárcájú alkalmazott, ha képtelen fizetni a naponta sokszorozódó büntetőkamatokat a szolgáltatás ára után! Persze, ez az intézkedés már magyarázatra szorul, de ez sem gond annak, aki a szavak és nem a tettek embere. Mert egy kis szóbőséggel mindent meg lehet magyarázni.
Még azt is, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztó – még az is, akinek rendezett a számlája – miért hibás az áldatlan helyzet kialakulásáért. Egyik kedvenc magyarázatom így hangzik: „Nem megengedhető, hogy a szegény felszegi lakó kertes háza előtt gödrös legyen az utca csak azért, mert a befizetett adójából a blokklakók fűtésszámláját fizetik.”
A magyarázat azonban sántít, ugyanis a felszegi adójának semmi köze a „blokklakó” fűtésszámlájához. Viszont, jól hangzik azoknak a szájából, akik farhámba ültek ahelyett, hogy megoldásokat keresnének. Csak nehogy úgy járjanak, mint az a gazda, aki addig kényszergette a lejtőn lefelé nagy terhet tartó lovát farhámban ülésre, míg „a szekér megkerülte a lovakat”.
Habár a tavaly novemberi államfőválasztás eredményének érvénytelenítése ismét alátámasztotta a mondást, hogy Romániában bármi megtörténhet, sőt annak az ellenkezője is, mégis nagyobb a valószínűsége, hogy május 19-étől új államelnöke lesz az országnak.
Függetlenül attól, hogy valaki kedvelte-e Ferenc pápát, sőt attól is, hogy az ember katolikus vagy protestáns, egy dolog kijelenthető: az egyházfő sokat tett a magyarok – köztük kiemelten az erdélyi magyarok – ügyének ismertebbé tételéért a világban.
Az idei húsvétvasárnap, Krisztus feltámadása másnapján „távozott a mennybe” Ferenc pápa, Szent Péter utódja.
A fene akarta így húsvétra összetiszázni magát, de nehéz szó nélkül elmenni amellett, hogy egyesek épp akkor szeretnék Erdélyt is „elárasztani”, amikor kiderült: a párt EP-képviselői a saját országuk, saját nemzetük ellenében tevékenykednek.
Securitatés nyomozati anyagot, illetve ebből származó politikai per- és büntetés-végrehajtási anyagot lapozok újra.
Maximális fokozatra kapcsolt a romániai államfőválasztás kampánya.
Valljuk be: igazából inkább akkor lepődtünk volna meg, ha a román hatóságok a múlt heti kolozsvári incidens nyomán készségesen beismerik, hogy egy román férfi annak nemzetisége miatt bántalmazott egy magyar fiatalt.
A Magyar értelmező kéziszótár a címben szereplő szösszenet fogalmát így határozza meg: „nagyon rövid vázlat, töredékszerű írói mű”.
Persze sejthető volt, hogy kutya nehéz lesz Ukrajnában nem hogy békét, de akár csak fegyverszünetet teremteni – de csak most látszik igazán, mennyire az. Főleg úgy, hogy Európa gyökeresen más módon szeretné elérni, mint Donald Trump.
Emil Boc sokáig nem tért magához a multikulturalitás reklámarcaként vigyorgó városképét orrba vágó ökölcsapástól, és napokon keresztül azon morfondírozott a hirtelen köré épült szorító sarkában, hogy ezt a telitalálatot hogyan magyarázza ki.