2009. június 29., 10:522009. június 29., 10:52
Noha művelődésügyi államtitkárként mutatkozott be a politikában, és immár a harmadik képviselői mandátumát nyerte el, a közvélemény-kutatások rendre az RMDSZ másodosztályában mutatják. Az újabb és újabb, számára felkínált tisztségek, lehetőségek azt a célt szolgálják, hogy zárja már végre az erdélyi magyar választó is a szívébe az elnök kiválasztottját.
Ezért bízták meg az ügyvezető elnöki, majd kampányfőnöki feladattal, és nyilvánvalóan ez áll az államelnök-jelöltség hátterében is. Markó szeme előtt Frunda György példája lebeghet, aki az 1996-os és 2000-es elnökválasztási kampányban olyan népszerűségre tett szert, hogy magát Markót is évekre lekörözte. Frunda sikeréhez azonban kommunikációs készsége, több évtizedes ügyvédi gyakorlata is kellett. Az államelnök-jelöltség csak lehetőség volt számára, hogy képességeit láthatóvá tegye.
Kelemen Hunor eddig nem mutatta, hogy rendelkeznék efféle képességekkel. Erejét tulajdonképpen az adja, hogy az RMDSZ elnöke áll mögötte. Érezhető: ha Markó ellépne mögüle, azonnal hanyatt vágódna. És meglehet, éppen ez a tulajdonsága tette Kelement kiválasztottá. Markó Bélának ugyanis olyan ember kell a szövetség élére, aki nélküle nem boldogul, akinek szüksége van rá. Ezáltal biztosíthatja, hogy akkor is az általa kívánt irányba haladjon az RMDSZ, amikor formailag már nem ő áll az élen.
Az RMDSZ politikusai sokat bírálták Traian Băsescut, amiért Emil Boc képében egy bábot állított pártja és az ország kormánya élére, a recept azonban az RMDSZ politikai szakácskönyvébe is bekerült. Markó Béla pedig épp e recept szerint próbálja kifőzni a szövetség jövőjét. Amiként Emil Boc pártelnöki tisztsége arra volt garancia, hogy a PDL politikájában Traian Băsescu akarata érvényesüljön, Kelemen Hunor is annak lenne a biztosítéka, hogy az RMDSZ-ben semmi se változzék, Markó után is tovább éljen a Markó-doktrína.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.
Bukarest megpróbál túllépni eddigi, meglehetősen passzív külpolitikáján, és jelentősebb szerepet kíván vállalni Európa keleti és délkeleti részén – erre enged következtetni Nicuşor Dan újdonsült államfő eheti moldovai és ukrajnai látogatása.
A közelmúltban végbement társadalmi-politikai folyamatok ismeretében a lehető legkedvezőtlenebb irányba tartanak Bukarestben a kormányalakításról és a költségvetési hiány csökkentéséről szóló pártközi tárgyalások.
Ha George Simion nem is győzött az elnökválasztáson, azért mégis sokat nyert abból a „kalandból”, hogy ő lett a szélsőjobboldal közös államfőjelöltje.
1916. szeptember 20-án az Erdélybe betörő román hadsereg egyik ágyúlövedéke Vízaknán léket robbantott a hegy oldalában, és a korábban elárasztott sóbányából kitóduló sós víz három 1848-as huszár konzerválódott holttestét is magával sodorta.
Látogatottsági adatok