2012. január 24., 09:212012. január 24., 09:21
A kis község román polgármesterének valószínűleg nem szerepelt a munkaköri leírásában, hogy csendes hétköznap reggeleken elszánt tévésekkel és újságírókkal zötykölődjék a földúton, és negyedórákat töltsön a metsző hidegben, mi több, kamera előtt adjon interjút, lehetőleg értelmes mondatokból összerakva, miközben a sajtó jeles képviselőinek ráfagy a keze a mikrofonra. Kedvelem az ilyen embereket, akár politikusok, akár nem (mielőtt még bárki bármivel megvádolna, jelzem, fogalmam sincs, milyen pártot képvisel az elöljáró). Részemről ez a hozzáállás a politikusokkal szembeni cinizmusomat is felülírja, tapasztalatból tudom ugyanis, hogy a legrosszabbik fajta még azt sem érti meg, hogy van olyan újságcikk, tévéhír, amiben akár még jó színben is feltűnhet, ingyen és bérmentve, erőltetés nélkül, ezért a sajtóval hasznos előzékenynek lenni. Ez az a kategória, amelyikről tudvalevő, hogy sosem veszi fel a telefonját, vagy ha igen, csak tőmondatokban válaszol, mintha a fogát húznák. Mivel városi gyerek vagyok, inkább a hideg-rideg attitűdöt érzem megszokottnak, ezért is esik jól nagy ritkán az emberségesebb fajtával találkoznom.
A városi emberről újságírói szemmel azt kell tudni, hogy nem kell politikusnak lennie ahhoz, hogy a hideg-rideg álláspontra helyezkedjék. Utcán megállítani valakit, nyilatkozatot kérni kvázi lehetetlen. A kis faluban azonban – kétszáz léleknél többet nem számol – kérni sem kell az öregeket, hogy meséljenek hajdani szomszédaikról, akiktől trianoni határ választotta el őket. Bár magyarul nemigen tudnak már, szívesen emlékeznek vissza Jánosra meg Pistára, akivel annak idején gyakran találkoztak, hiszen szőlőskertjük összeért. De nem elég a bácsi krumpliját megcsodálni, átbámulni a határon a templomkertből, meg kell nézni a templomot belülről is, meg kell inni a pap kávéját, öt percre le kell venni a kabátot a parókián – itt hiába a szabadkozás. Igaz, hogy a pap is öt perccel korábban értesült róla, hogy jöttek a „magyar vendégek”, de egy kávénak ennyi idő is elég. Nekem meg az egész úgy esik, mint egy korty friss levegő – jéghideg levegő, kiadós mandulagyulladást okozó levegő, de levegő mégis, nem a beton háztömbök közé szorult szmog.
Trump végül mégis a háborút választja a béke helyett? – tették fel sokan a kérdést azt követően, hogy az amerikai elnök bejelentette: növelik az ukrajnai fegyverszállításokat, és 50 napos ultimátumot adott Putyinnak az ukrajnai háború befejezésére.
Ellopták a magyarok Erdélyt, egész Románia élőben nézte, csak épp nem látta, mert a székely furfang fél órára lekapcsolta a villanyt.
Fogjuk meg, s vigyétek! Így foglalható össze Románia vezetőinek az álláspontja azzal a felvetéssel kapcsolatban, hogy a saját fizetésük egy részéről lemondva személyesen is járuljanak hozzá Románia államháztartásának a kiegyensúlyozásához.
Az előző kormányok felelőtlen gazdaságpolitikája miatt sokakban merült fel jogosan: miközben a meggondolatlan intézkedések következményeit, a megszorításokat az ország minden polgárának viselnie kell, valamilyen formában meg kell büntetni a felelősöket.
Azzal vélhetően az ország szinte minden polgára egyetért, hogy az elmúlt évek fedezet nélküli, rekord méretű költségvetési hiányt okozó költekezései miatt vészmegoldásra van szükség – csak éppen ő maga szeretné megúszni a megszorító intézkedéseket.
Bár a nehéz pénzügyi helyzettel küzdő Romániának mihamarabb korrekciókra lenne szüksége, a májusi államfőválasztás után jókora késéssel, egy hónapos konzultációt követően jött létre a négypárti koalíció Bukarestben.
A parajdi katasztrófával kapcsolatban – amely kollektív trauma – némelyek azon töprengtek, hogy inkább ipari, vagy pedig természeti katasztrófáról van-e szó.
Eddig tartott: Donald Trump amerikai elnök második mandátuma kezdete után fél évig tudott kitartani azon elv mellett, hogy igyekszik távol tartani az Egyesült Államokat a világban dúló fegyveres konfliktusokban való részvételtől.
Nem mintha a román kormányokat általában túlzott stabilitással lehetne vádolni, de a jelenleg „építés alatt” álló kabinet kapcsán még inkább kijelenthető: kódolva lesz benne az instabilitás.
A parajdi sóbányát érintő természeti csapásról, még inkább emberi mulasztásról sokan és sokat írtak, írnak és még írni fognak.